A "" kifejezés eredménye:

Ahogy belépett a fában lévő kis otthonába, becsapta maga mögött az ajtót, majd leroskadt elé, és könnyekben tört ki. Fejében a gondolatok, akár a gyorsvonatok, összevissza száguldoztak, mindegyik más-más irányba, más-más érzelmeket vonva maga után. Felhúzta a térdeit, átkarolta, fejét pedig lehajtotta. Könnyei, akár a tó melletti vízesés, ömlöttek ki szeme sarkánál, s minden egyes könny egy-egy problémát vitt magával. Chris lassan meg is könnyebbült, s ahogy felemelte a fejét halkan sikoltott...

Hadd adok csókot homlokodra!
Most megyek, mert üt az óra,
De elmondom még, figyelj szómra:
Nem tévedtél, így van tényleg:
Nem való, álom az élet...

Együtt nevettünk és olykor sírtunk, együtt izgultunk, és olykor tanultunk. Nyolc-hat-négy év mit együtt töltöttünk, de olyan éveket melyek örökre megváltoztatják életünket. Átestünk azokon a dolgokon, miken csak fiatalon szabad és lehet. Akkor kedveltek, vagy szerettek, ma már nem lényeges, feleded azt, mire nem akarsz emlékezni, és sajnálod azt, mit akkor kellett volna tenned...

- Hiányoztál – suttogta a fiú a fülébe.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte Chris, nagy szemekkel meredve rá.
- Ugyan, mit számít ez? Csak látni akartalak, és egy kicsit együtt lenni veled. Olyan nagy baj ez? Kérlek, ugye nem akarsz okot adni arra, hogy azt higgyem, már nem szeretsz annyira?
A lány heves ellenkezésbe kezdett, de szíve mélyén érezte, a fiúnak van igaza. Már nem szerette őt annyira. Valami megváltozott, valami olyan került a felszínre, ami eddig...

- De úgy igazán… Te sem hiszed, hogy ez valóság! Ez… Láttam, ahogy világra jött egy unikornis, érted?! Volt igazi szarva is és – itt elnevette magát – olyan kis ügyetlen volt, mint… mint… mint egy ügyetlen, hófehér kis szőrcsomó. Nagyon, nagyon édes volt.
- Minden bizonnyal – somolygott a fiú is, és egy puszit nyomott a Chris fejére.
- Igen, az volt, de mégis! Ilyenek… ilyenek egyszerűen nincsenek, érted? Szóval mi most…

Először csak a könyökünk ért össze egyszer, mintegy véletlenül. Másodszor már biztosan nem volt véletlen. Az ő bal könyöke az én jobbommal. Egy negyed lépést léptem hátra, ne kelljen csípőre tennem a kezem, hogy a karjához súrlódjon a karom. Apró borzongás futott rajtam keresztül, és megéreztem a bőrömön, hogy az ő karján is felállnak az apró szőrszálak. Balra néztem, a barátnőmre, aki szemmel láthatóan jól szórakozott a baráti társaságunkkal. Finoman nekidőltem a jobbomon lévő nőnek,...