A "" kifejezés eredménye:

Előtúrtam az órámat a kopott fotelból, és rosszabb volt, mint amire számítottam: 9:25 volt. A mai állásinterjút 10:30-ra beszéltem meg azzal a kedves, szelíd hangú ismeretlen nővel, aki felvette a telefont tegnap délután, miután egy újabb sikertelen állásinterjúról hazaértem. Megadta a címet is és azt, hogy kit keressek. Hozzátette mielőtt elköszönt volna, hogy időben érkezzek, mert a munkaadója (és remélhetőleg az én munkaadóm is lesz) nagyon szereti a pontosságot...

- Figyelj, te… publikálsz a melleslegen?
Nem tagadhattam, mennyire váratlanul ért a kérdés, pár másodpercig válaszolni sem tudtam. Ő nem sürgetett, türelmesen nézett rám, és választ várt. Kár lett volna egy gyenge kitérővel vagy nemmel felelni.
- Igen – mondtam végül. – Miért?
- Kitalálom: Forgesmith a neved – folytatta Zsuzsi, nem kis meglepetést okozva...

Elmentem zuhanyozni, és a szívem majd kiugrott a helyéről annyira izgultam. Egy miniszoknyát vettem fel és egy hozzá illő toppot. Persze a legszexisebb fehérneművel, nem mintha ez annyira számítana, nem akarok vele a legelső alkalommal ágyba bújni. Vagy mégis?

Élt egyszer egy kislány. Ez a kislány megismert a családja által egy félig magyar, félig argentin fiút. Amikor a kislány meglátta, úgy érezte megtalálta élete szerelmét… halálosan beleszeretett a fiúba! Ám a kislány a szíve mélyén tudta, a fiú nem érez iránta többet barátságnál, a kislány erős maradt, nem adta fel és őszintén hitt abban, hogy csodák igenis léteznek!

16 éves vagyok, és egy isten háta mögötti faluban élek a családommal. Az anyámmal, a nagyanyámmal és a bátyámmal.
Az apám nyolc éves koromban elhunyt, akkor kezdődött meg a pokol. Ha valaki azt mondja, pokol nincs, mert abban élünk, igaza van...

Kihalt a remény a büszke szemekből,
A víg arcokról lehervadt a mosoly.
Kihűlt a vér a lüktető erekből,
Ami vidám volt most bús, s komoly...