Kihalt a remény a büszke szemekből,
A víg arcokról lehervadt a mosoly.
Kihűlt a vér a lüktető erekből,
Ami vidám volt most bús, s komoly.
Nem fűt már rég a változás tüze,
Szívemet kirágta az idő vasfoga.
Egykedvű arccal előre tekintek,
Tudván, hogy nem lesz jobb soha.
Elvágytunk innen a hegyeken túlra,
Hol a fényt eléri reszkető kezünk,
S mégsem enged terheink súlya,
Hiába minden, mit elképzelünk.
Mert a feledés magával ragadja,
Hogy akár gátat, s tengert is átszelünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások