Kihalt a remény a büszke szemekből,
A víg arcokról lehervadt a mosoly.
Kihűlt a vér a lüktető erekből,
Ami vidám volt most bús, s komoly.
Nem fűt már rég a változás tüze,
Szívemet kirágta az idő vasfoga.
Egykedvű arccal előre tekintek,
Tudván, hogy nem lesz jobb soha.
Elvágytunk innen a hegyeken túlra,
Hol a fényt eléri reszkető kezünk,
S mégsem enged terheink súlya,
Hiába minden, mit elképzelünk.
Mert a feledés magával ragadja,
Hogy akár gátat, s tengert is átszelünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások