A "" kifejezés eredménye:

Ez egy bemutató részlet egy előkészületben lévő regényből, kíváncsi lennék a véleményekre. Szerintem egyedi történet, 3 részre lesz felosztva, a főszereplő szemszögéből elmesélve. A cím még nem végleges, szerintem nem is illik nagyon erre a történetre, de valamilyen szinten azért megfelel. Elnézést, ha összecsapott, kicsit siettem vele, ezenkívül ugyebár csak egy bemutató részlet, ezért nem dolgoztam ki jobban. Egyébként egy zombis regény lesz.:)

A Hirtelen villámcsapás című versemben elkezdett történet folytatása

[ebben a részben még nincs erotika!]
Nem értettem honnan jött az ötlet, pedig utáltam vezetni, nem éreztem magam biztonságban ebben a pici autóban, most mégis kreténül taposva a pedálokat száguldozom bele a havas éjszakába. Ráadásul féltettem az autót és még csak pár hónapja kaptam meg a jogsimat, talán nem kellett volna így felhúzni...

Ez egy nagyon régi versem, és egyben az egyik kedvencem.

— Bocsáss meg nekem, Jézus! Többé soha; ölni nem fogok... soha! – suttogta, és szívét melegség járta át. Petike mellette térdelve, szorosan hozzásimulva a feszületre meredt. Egy pillanatra felemelkedett a lelkük, s kilépve testükből fenn lebegtek a kék levegőégben. Lassan belevesztek a fénybe, a boldogságba. Lelküket derű és nyugalom szállta meg.

Parányi jégkocka
Te apró kis csoda...

Karácsony van.
A fa díszesen áll,
A szívünkbe szeretet száll...

Olgit rettenetes kinézete ellenére imádta a környezete. Aki ismerte, megszokta, s elsiklott csúfsága felett. Esze úgy vágott, mint a borotva, fiatalokat megszégyenítve, lexikonként hívta elő ismereteit. Lakása a régi időket idézve, hatalmas, nehéz, sötét bútorokkal, több mázsás karszékekkel, porcelánokkal teletömött almáriummal, a falak régi olajfestményekkel voltak tele aggatva. A konyhában állandó cigaretta- és kutyaszag terjengett az áporodott, ételszagú levegőben. Nem mondhatnám azt,...

Fogta a kockás kis pokrócot, és miközben óvatos mozdulattal maga köré tekerte, kicammogott a konyhába. Elővette a nagymamája teáskészletét, és a kedvenc fahéjas teáját. Beleszimatolt a levegőbe, és elégedett mosoly töltötte el, azon a napon először. Apró kanállal méregette a cukrot a teába, egy… kettő. Megállt egy pillanatra, és beletöltött még pár kanálnyit. Végtére is… mostmár úgyis mindegy...

Anno azt a feladatot kaptuk világtörténelemből, hogy írjunk egy naphimnuszt Ormuzdról és Ahrimánról.... ez lett belőle...
Gondoltam megosztom Veletek is :)