Rettegésben remélve

Félelem kúszik fel gerincemen
hatalmába keríti egész testem, lelkem.
Megfagyasztja még dobogó szívem,
mérget fecskendez belé,
szorongás van a fecskendőben.
Ahogy lassanként eljut a kamrák mélyére,
megbénít, szomorít, elbizonytalanít.
Rettegéssel tölt el, nem hagy aludni éjjel
Egy kis gonosz hang cseng fejemben,
kérdésekkel bombáz szüntelen.
Bizakodásom képlékeny talajra téved,
egyre mélyebbre sűllyed a kétségbeesésben.
"Fogom még látni őt?"
"Fogunk találkozni, beszélni?"
A gonosz ördögi hang minden
reménykedő választ megtagad.
Szívem mégis makacsul érzi,
nekem újra ott kell előtted állni
és szemeidbe nézni,
szám is már tudja mit fog neked mondani.
Minden kiejtetésre kiválasztott szavam,
gondosan elterveztem, megválogattam,
így szinte nincs rá esély,
hogy mikor kimondom őket,
velük akármit is elrontsak.
Hiszen már régóta ezt
a pillanatot várja
szívem minden porcikája.
Lelkem sóvárogva reméli,
hogy lelked képes megtalálni.
Már csak remélni tudom,
hogy lesz olyan alkalom,
mikor veled újra találkozom.
Addig a percig az átsírt éjszakákon
mindig rólad álmodom.