A "" kifejezés eredménye:

A vers egy lázadást mutat be, melynek kitörését egy el nem múló bánat okozza.

Válságban vagyok és csendben...
Talán majd most! :)

Öt éve már, hogy nem voltam itt. Öt hosszú, kínkeserves éve. Muszáj voltam elmenni és új életet kezdeni, de ma eljött az idő amikor hazaérkezem a szülőfalumba. Március van és kemény tél. Csak úgy kavarognak bennem az érzések ahogy a rozoga buszon zötykölődöm a csúszós, havas úton az otthon felé, melyet oly rég nem láttam. Egy dal szól a fejemben egész úton:

A függőségnek nagy ára van.

Nos, eljött ez a pillanat is. Életem nagy pillanata, mondhatom azt is, eddigi életem legnagyobb pillanata, lassan felfelé ívelő pályafutásom csúcsa, s egyben talán egy új lehetőség is, egy új karrier kezdete. S ebben a pillanatban, ebben a soha vissza nem térő, megismételhetetlen percben végigfutott agyamban múltam, az út, mely idáig vezetett.

Hűvös,őszi alkonyon,
Kitekint az ablakon,
Teste fáradt,szíve fáj,
Oda kint nagy a homály...

Ez a "Dilis vagy." történetem, kicsit átírva és kibővítve néhány helyen. Negatív és pozitív kritikákat is szívesen fogadok, ha építő jellegűek, és ha tetszik, akkor feltöltöm a folytatást.

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel. A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

Nem vagyok költő, és a versekhez tartozó szabályokat sem ismerem... Csak érzéseim vannak, melyeket leírtam. Nem mondhatom el senkinek amit érzek, így névtelenségbe burkolva mondom el mindenkinek....

A hangos kiabálástól, az arcába vigyorgó idegen férfiaktól, a durva, mohón belemarkoló kezektől és az újabb és újabb, nyakába zúduló kanna jeges víztől, hirtelen forogni kezdett vele a világ. Megrántotta magát, hogy menekülhessen, de nem eresztették az erős markok szorításában éles hanggal szakadt a ruhája.. A hirtelen jött pániktól émelyegni kezdett. Vergődött, de azt hitték, csak tüzeskedik és még erősebben szorították. És akkor az agyába villant az a képsor.

Több kollégiumról is hallottam már kísértethistóriákat. Középiskolában volt egy osztálytársam, aki kollégiumban lakott. Többen az életükre esküdve állították, hogy ott egy féllábú lány kísért. A fiú (kese, szeplős, nyeszlett srác) ugyan nem látta, de a nővére, aki évekkel ezelőtt ott lakott, látta az alakját a függöny mögött, mert az utcai lámpa pont bevilágított. Egy barátnőm személyesen is találkozott vele: a folyosó végén állt, jóval lámpaoltás után. Percekig nézte megbabonázva, míg...