A "" kifejezés eredménye:

A Kapocs 3. fejezete! Aki elolvassa annak jó szórakozást!

Aznap később értünk vissza New York-ba, mint terveztük. Elfogyasztottunk egy kései ebédet, majd haza vittük a gyerekeket. Mire visszaértünk este Manhattanbe, már hullafáradt voltam, úgyhogy teljes meglepetés volt, amikor Charlie azt javasolta, menjünk még el valahova.

A következő hetek újabb incidens nélkül teltek el. A gyerekek átjöttek hétvégente és még anyámmal is találkozgattam hetente egyszer egy étteremben a városban. A gyerekekről beszélgettünk, Markról és hogy mikor látogatom meg őt. Sosem említette Charlie-t és én se hoztam fel a témát. Így ment az életem, és így ment az élet Charlie-val.

Másnap reggel korán keltem. Charlie még aludt mellettem. Olyan más az arca, amikor alszik! Ezt még sosem vettem észre korábban. Ahogy bámultam őt, a szemei lassan kinyíltak. Gyengéden megsimogattam az arcát.
– Olyan békés vagy, amikor alszol!
Végigfuttattam kezem a haján, ő pedig nem szólt semmit, csak rám emelte a tekintetét.

Ülök a vonaton
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.

Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...

Charlie-nak volt egy háza a Hamptons-ban. [1] A sofőr vitt ki minket a reptérre. Nem beszéltünk az anyámmal történtekről. Mintha sosem történt volna meg, de így is megváltoztatott mindent. Egy magángép várt minket egy kis reptéren. Még aznap elértük a Hamptons-t, de nem igazán történt semmi kettőnk között. Kétségbeesetten el akartam felejteni mindent. Csak le akartam hunyni a szemem és azt kívántam, legyen ez az egész csak egy szörnyű álom.

Mark lefoglalta nekünk a repülőjegyeket vissza New Yorkba. Egyenesen a hitelbe mentünk, ahol megszállt. Sok mindent kellett megbeszélnünk. Jólesően megszokott érzés volt ismét vele lenni, de az életünk Charlie-val közénk állt.

Még aznap este felhívtam a gyerekeket. Ismét élő kapcsolatot akartam kiépíteni velük, és ehhez kellett a napi beszélgetés. Elmondtam, hogy reggel értük megyek és sok érdekes dolgot fogunk csinálni. És megint elmondtam nekik, hogy mennyire hiányoztak és szeretem őket.

Kapcsolatba léptünk a hatóságokkal. David nagyon kedves volt és a megérkezésünk után szerzett nekünk egy hotelszobát, Charlie pedig azonnal rávetette magát a telefonra. Alig két órán belül már utaltatott is magának pénzt egy közeli bankba. Másnap bizonyította a személyazonosságát az ujjlenyomatával, és ismét úszkált a pénzében.

Úgy gondoltam, hogy ez lenne az első történet, amit feltöltök. Nem szeretném ellőni előre a sztorit, ezért csak annyit írok, hogy akik eddig olvasták, azokat mind mélyen megérintette. Ez egy szomorú és elgondolkodtató történet. Tartalmas olvasást kívánok!