A "" kifejezés eredménye:

Beszélgetünk
mindenki
jól érzi magát
beszélünk erről
beszélünk arról
szavak hangzanak el ...

Enged meg, hogy szeresselek,
Szeresselek, mint régen,
Nem oly hevesen,
Csendesen az alkony fényében...

Hull a hó, dejó
Szalad a szánkó, hahó
De jaj, jön a fa
S szalad utánam apa.

Kettényílt a szánkó
És hull a hó, dejó
Vértócsa nő mellettem
Hóban...

Félve behunyta a szemeit, megfogta gyöngéden a lány fejét, és az ajkait kezdte keresni. Mikor megtalálta, forró csókot pecsételt rá, Mia ettől megint a mámor tengerén érezte magát, ahonnan csak egyetlen kiút létezett.
- Most csak is rajtad áll, hogy folytassam- e… De csak akkor teszem meg, ha te akarod. –Soulness melegíteni kezdte a lány még mindig elgémberedett ujjait.
- Mit? –Mia még ki sem józanodott az előző csókból.
Megint érezte az ajkainál a fiú ajkait. A nyelvével...

Két összetört szív,
mely nem lángol már,
mert szétbomlott egy gyönyörű pár.
Elváltak egymástól,
mint ágtól a levél,
mert a fiú nem szerette már...

A hegy fehéren világlik,
Az ég kék színben játszik.
Nyár van, újra nyár,
De csak egy, aki járkál...

Szelemmé váltam úgy repültem feléd.
Ágyadnál megálva odabújtam meléd.
Éreztem forró tested sugárzó hevét
De csak szellem voltam , hiába nyúltam feléd ...

A törpe furcsa, kappanhangú nevetést hallatott. Egyáltalán nem illett a hideg tekintetéhez ez a fajta megnyilvánulás. Fogai szinte világítottak fekete ajkai között.
- Hogy ismertem-e? Nem. De tanítottam. És szerény véleményem szerint az ember csak akkor ismer meg igazán valakit, ha tud neki újat mondani, és a másik áhítattal figyeli minden szavát. Persze, ez nálam mindennapos jelenség, ugye… De mégis mit tehet az ember, ha világszerte ismert tanár? Hm. Nos, visszakanyarodva az édesanyjához…...