szellem

Szelemmé váltam úgy repültem feléd.
Ágyadnál megálva odabújtam meléd.
Éreztem forró tested sugárzó hevét
De csak szellem voltam , hiába nyúltam feléd

Pedig milyen jó is volna
Ha becéző ajkad a fülembe súgna
Elmondanád nékem mi az mire vágyol
Simogasson kezem ? Szám a szádon

Nem hagyom, hogy beszélj.
A száj most másra való
Mámorító csokód beszél
Nem jutok szóhoz agyira jó.
Jaj ne!!

Reám tör a kétség mi ez ha nem álom.
Nem alhatok tovább véget ér az álom
Muszáj már mennem helyetem pirkadat
Oson a szobádba, a reggeli fény süti arcod
Igy még gyönyörübb vagy
nem látam még ilyen csodát

A nap irigykedve szórja rád a sugarát
A valóság kínokkal teli,nem bírom tovább.
Én is szeretnék napfény lenni .
Minden percben érted sütni
Virágzó arcodat éltetném mig velem vagy
Ha napfényt nem kap, a virág akkor elhervad!!