A "" kifejezés eredménye:

Papírra vetem én most bánatom
S a szó, mit arra írok: ártalom
Ártottam egy lánynak, kit nagyon szerettem
De tudom, ezt már soha el nem felejtem...

Repülnék az éjszakában
lemenő nap ármyékában
rózsaszín hűvös köd ölében
a teli hold fehér fényében...

Új Isten nő, Krisz lett a neve,
csoda nem tudok betelni vele
hozzáláncol hűséges szerelem,
bársony testét soha nem feledem...

- Jöjjön hát, aminek most jönni kell! - kiáltott Dávid. Az ajtót megragadta, és kihúzta. A disznó, aki már felébredt, mint a torpedó szaladt ki az udvarra. Elhúzott Peti és Norbert között, akik csak néztek a meglepetéstől. Andris felé száguldott, aki éppen a perzselőt gyújtogatta.
- Ne félj Andris! Megmentelek! - kiáltott hősiesen Zsolt, és a disznó felé hajította a kését...

„Ameddig a föld kerek
Mindig lesznek rokkerek.”
Ez a rigmus járt a fejemben minduntalan
S igazságtartamát magam is osztottam...

ár 2 órája bámultuk az eget és közben beszélgettünk, tehát egész jól elvoltunk, amikor Tom dadogva mutogatott az ég felé. Azt hittük üstökös vagy valami űrszemét, de akkor az a tárgy az égen elkezdett fehéren és vörösen világítani, és egyre közelebb jött felénk, mintha le akarna szállni. Rendesen be voltunk szarva, és kiáltozva , sikoltozva elindultunk az erdő felé...

Ahányszor csak megláttam, éreztem, ahogy a testem elönti a forróság. Tudtam, hogy tudja rólam, hisz mindig is ügyetlenül titkoltam, ha valaki tetszett nekem. Mégis, Ő más volt. Valami mást éreztem iránta. Nem egyszerűen annyit, hogy tetszik. A közelében úgy éreztem, hogy megveszek. Szinte forrt a vérem és szó szerint szét tudtam volna tépni...