Boldog ballada

„Ameddig a föld kerek
Mindig lesznek rokkerek.”
Ez a rigmus járt a fejemben minduntalan
S igazságtartamát magam is osztottam.

Manson, Good Charlotte, Billy Joe és Nagy Feró
Amikor ezeket a neveket hallom, annyit rebegek: ó!
Életem értelme a pogó!
Mikor úgy lökdössük egymást, mint a biliárdgolyó!

Koncert előtt berúgunk
Idegenektől cigit tarhálunk.
Aztán egy borongós hajnalon egy förtelmes bulin
A piától nagy az átmenő forgalom a budin.

A rokk örök és elpusztíthatatlan
Mígnem egy popper fiúval találkoztam…
Nagy Take That-es volt ő
Én meg egy rocker nő

És ez kibékíthetetlen ellentét.
Kérem az olvasó véleményét!
Aztán végül mégis történt egy csoda:
Oda

Mentem hozzá.
És mondtam: sört nem hoztál?
Mire ő megvetően felelt:
„Hát téged meg mi lelt?”

„Közönséges csajokkal nem kezdek!”
Akkor úgy éreztem, lábaim cidriznek.
Megfogadtam, hogy ettől fogva
Nemet mondok az alkoholra.

És nem pogózok többet.
Hej, micsoda ötlet!
Az egyből aztán mindjárt öt lett
És innentől megvetettem a rokkeréletet.

Régi barátaim elfordultak tőlem
És ha megláttak, káromkodtak bőszen.
De engem ez a dolog már nem foglalkoztatott
Hisz szívem csak a helyes popper srácért dobogott.