Zebegényi bicikliút

A szürke betonúton csillámló sárga csík,
Ennek mentén jövök és megyek.
Most jobbról csobog a Duna
A túlparton füstölgő, párás, zöld hegyek.

A parti füzesben szárcsák reklamálnak:
-Ez a csónak itt túl közel halad!
A víz felszínén halk csobbanások jelzik,
Hogy a mélyben hal rabol halat.

Két kutya közelít, egy vizsla és egy szetter.
Rám függesztett szemük csupa jóindulat,
Bár orruk jelzi messziről, hogy nincsen
Zsebemben számukra csábító falat.

Azért illendően üdvözölnek...
Gazdájuk is biccent, amint elhalad.
Rajta már az ismerős, ócska szvetter
Ezzel búcsúztatja a távozó nyarat.

Egy tompa puffanással lábam előtt
Földet ér két tüskés, zöld burok.
Felhasadnak rögvest, pattogva szétgurulnak
Belőlük a vidám, barna vándorok.

Vöröses arcuk megfürdik a napban
És máris olyan ... frissen mosdatott.
Ki hinné, hogy belőlük sarjadnaj
A hűvös árnyú, büszke fasorok.

A hajóállomáson épp kikötnek.
Partra tódul sok ordító gyerek.
Kisérőik előbb perlekednek,
Aztán rágyújtanak, legyintenek...

A szürke betonúton csillámló sárga csík,
Ennek mentén jövök és megyek.
Most balról látszik a Duna,
S a túlparton a kékellő hegyek.