A "" kifejezés eredménye:

Beleszívott a cigibe és lassan kifújta a füstöt. Alaposan szemrevételezte a parazsat. Úgy találta már kissé alaktalan, ezért gondosan kúposra formálta a hamutartó falán. Elégedetten szemlélte művét, és újból beleszívott. Ezzel persze szinte teljesen tönkretette művét, de ez a tevékenység már akkor sem az esztétikumról szólt, amikor ezt a szokást felvette...

Felzúg az őszi szél
Egy féltett üzenetről mesél...
Ha újra hallhatnám
Az időt is vissza forgatnám...

- Ki vagy te? - kérdeztem.
- A tudatalattid. Én öltem meg a kislányt, én sebeztem meg a fiút. Téged is meg akartalak ölni, de rájöttem, hogy hasznos lehetsz még nekem, így nem hagyhatom, hogy végezz magaddal. A testedben bármit megtehetek.
- Nem igaz! Te nem létezel! - ordítottam zokogva, és hátat fordítottam ennek a valaminek...

Ha lesz rá lehetőség, egy golyót neki is szánok. Persze hogy rám zárja az ajtót szokás szerint. Jól teszi. Alábecsült lényként, azaz lányként, sokkal könnyebb dolgom volt, mint hittem. Tegyünk tampont a tampex-es dobozba, melyik férfi tudja mi a különbség a két dolog közt és gondol-e rá egyáltalán? Dehogy. Alatta a karcsú, könnyű töltények szépen elférnek, kicsik, szinte elegánsak, célban robbanós fajták, azaz halálosak...

Késsel játszik, húst dobál,
Rendes hentes unja már.
Vérmentes szakmát keres,
Így lett ő az ószeres...

Megint megtörtént.
Nem nagy dolog.
Ütni szeretnék,
S csak sírni tudok...

Ne szánjatok engem soha
Ne sajnáljatok
Minden héten, rólam hétszer
Hét bőrt nyúzzatok ...

A terror visszhangjai e vén földön
Látom, hová vezetett kísérletük
Az egykor élt hősök koponyái
Hevernek mindenütt
Ezen a misztikus tájon
Por lepi szemeiket......

Már nem érzek irántad szerelmet, bár tudom életem végéig szeretni foglak… a szívem mélyén, a legeslegmélyebb zugában, ahol senki sem találhat rá erre az érzésre… még én sem. Már nem érzem a hiányod, és az űrt betöltötte egy új érzés. Egy szenvedés nélküli, békés, nyugodt érzés, ami kiszorít minden egyéb mást… Téged is… Biztonságot nyújt, menedéket ad, és már nem félek belevágni az újba…