A "" kifejezés eredménye:

Apró könnycsepp hullik végig arcomon,
De nincs ki, megérdemelje
Bár olykor egy biztonságot nyújtó kéz simít végig vállamon
De nem engedem, hogy elhiggye
Hogy szerelmem...

Telnek a napok. Nem tudok szabadulni tőled. Nézek filmeket, játszom játékokkal, hallgatok zenét, eltelik az idő... Te mindig ott vagy. Nem hagysz magamra. Nem tűnsz el a gondolataimból. Nem engeded kitörölni magad a lényemből. Mondhatnám, hogy én ragaszkodom hozzád. De akkor kit hibáztassak? Talán magamat? Köszönöm, de nem. Azzal nem megyek semmire. Mintha ezzel bármire is mennék...

- Anya beteg - mondta egy napon. - Adja az Isten, hogy kibírjad, kicsim! Ha rajtad múlna, látom, hogy minden szép és jó lenne. - simogatta meg a fejem.
- Én azt akarom, hogy anya meggyógyuljon. - sóhajtottam.
- Sajnos, ez nem így megy. Még el kell telnie hosszú időnek, amíg rendbe jönnek a dolgok, és te leszel, aki megoldja őket. Addig is tanulj, segíts neki és ne hagyd el magad!
Eszembe véstem a szavakat, és betartottam őket éveken át...

Egy túlvilági lélek hangja,
kiért tépte magát siratva,
Szívében áthidalhatatlan árok,
s más szemmel látja a világot...

Miért van az, hogy mindig Te jársz az eszembe?!
Folytón csak Rád gondolok,
S ez néha fáj nagyon.
Mikor eszembe jut, hogy éppen mit csinálsz,
S képzeletben egy másik lánnyal...

Mosolyod örök, mint Te magad.
S ha már csak emléked marad
Nekem, hogy benne még lássalak,
És mégis ugyanúgy várjalak ...

Gyűlölettel hallgatom minden hazug szavadat,
Nekem is a szavadat adtad,
Azt mondtad, örökké szeretni fogsz,
És mit csináltál? Egy fájó nyomot,
Az önérzetemet tönkre tetted,

Elolvasom »