Apró könnycsepp hullik végig arcomon...

Apró könnycsepp hullik végig arcomon,
De nincs ki, megérdemelje
Bár olykor egy biztonságot nyújtó kéz simít végig vállamon
De nem engedem, hogy elhiggye
Hogy szerelmem oly tüzesen áthalad és megmarad
Akár a pusztítás s a fájdalom
Melyet megszüntet és felkarol, mint az égből jövő siralom
Szívem mélye megszakad, de bensősége meg marad
A biztonságot nyújtó kéz viszont elragad!
Elbűvöl a bentről jövő szerelem
Mely rá ébreszt hogy mennyire, kell nekem!

Szenvedélyem lentebb hagy, fájdalmam megszakad
Néma csend felemészt s a bánat csenevész!
Minden gondolatom azon jár
Vajon szívem súlya meddig bír-e még
S lesz e újra menedéket nyújtó vigaszom
A szerelem mely felperzsel és elemészt!
Gondjaimat nehezíti rágalom mely szerint
Szerelmem teljessége itt-ott jutalom!

Kezemből a toll kifordul, szemeből a könnycsepp kicsordul!
Megborzongva fut, végig arcomon s elhalad ajkaimon!
Gondolataim fellázadnak mely segítségével, rájövök
Szívem megtörve, haldokolva fáj megint.
Dübörgő érzéseim csapongnak, szívembe markolnak
S megpróbálják elhinni, hogy ennek az érzésének meg kell szűnni!
De nem, szűnni nem akaró lázadás jár át megint!
S problémámra válaszom, megoldásom az örökké tartó fájdalom!