Mosolyod örök, mint Te magad.
S ha már csak emléked marad
Nekem, hogy benne még lássalak,
És mégis ugyanúgy várjalak,
Mint aki tudja, hogy visszatérsz,
Sokezer szilánkká törve szét,
Múltunk szülte álom-otthonod,
Kés szaggatta, vékony szívburok
Hasad, és vérízű könny csurog,
Mint kigúnyolt gyermek úgy zokog,
Bennem a Tudat, hogy itt vagyok,
S csak emlékednek áldozok.
Angyal!
Szeretlek, de látod fáradok.
2006.03.08.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...