A "" kifejezés eredménye:

- Mi történik velünk, uram? Mi ez az egész? - mondta elfúló hangon.
- Nem tudom pontosan kisasszony, de ne féljen, én vigyázok önre. - feleltem, és igyekeztem hangomra határozott hangszínt erőltetni, hitem szerint sikerrel, mivel Janet kissé megnyugodni látszott. Úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha beszélek hozzá, és tudatom vele, amit eddig megfigyeltem.
- Úgy tűnik, valami különös oknál fogva, egyre rövidülő időközönként kiesünk az időből. Vagy a többi utas számára áll meg...

Fény nélküli az út, hol Téged kereslek
A sötétben félve, egyedül, elveszek.
Nem látlak, és nem is érezlek
Te megölsz, s nem érzed mennyire szeretlek...

Bocsásd meg most minden vétkem,
Melyet lényem Néked adott.
Bút, fájdalmat és keservet,
Mely Tőled engem elragadott...

Tárd ki a szíved, s nézz fel az égre.
Ott simul a Hold az ég vizére.
A Holdról egy piciny lélek néz le rád,
s magányosan bár, egy pillanatra
mégis úgy érzi, övé a világ......

Magányos- volt az első gondolata. Körbenézett. A nappalit egy fekete bőrkanapé uralta, előtte üvegasztal állt, azon pedig hegyikristályszobor pegazust formázva, mellette kulcscsomó hanyagul ledobva. Az ágy mögött hatalmas könyvespolc húzódott. Vele szemben tévé és hifitorony, mellettük virágálványon minipálma. Ahogy közelebb lépett lába belesüppedt a puha hófehér szőnyegbe...

Hideg éjszakát ígér a sápadt Hold,
a fagyott harmatcsepek
gyémántként szikráznak a fűben
amerre járok...