Ölj meg, ölelj meg!

Fény nélküli az út, hol Téged kereslek
A sötétben félve, egyedül, elveszek.
Nem látlak, és nem is érezlek
Te megölsz, s nem érzed mennyire szeretlek.

Messze vagy s én a sötétben fázom
Nincs ki felmelegít bármennyire várom.
A körmeimet hirtelen a húsomba vájom
S idegesen fogaimmal ajkamat rágom.

Már vérzik a szám, reszket mindenem
A fájdalom sebei egyre mutatkoznak testemen.
A testem is vérzik és ettől terhesen
Tűröm a fájdalmat szótlan, csendesen.

Vérben ázva a sötétben fényt látok
Gyötrelmes kínok között, félve felállok.
Meglátom alakod s hozzád rohanok
Megérintem tested és térdre borulok.

Te felemelsz majd magadhoz szorítasz,
Ajkamon gyengéd, finom csókot hagysz.
Szorosan ölelsz, én is ölellek,
A szemembe nézel, és így szólsz: Szeretlek!