Történetek - 78.oldal

- Tudod, én nem hiszek az égben, nem akarok hinni benne, de sokszor már azon kapom magam, hogy komolyan azt hiszem, hogy tényleg van fent valaki, aki beszélget a lányommal. De ha így van, akkor miért éppen ő kell neki? Nem tudna keresni magának valaki mást, akivel kevesebb fájdalmat okozna a világnak - pár másodpercre elhallgatott. - De tudod, ha mégsem létezik, és tényleg nincsen fent senki, csak a felhők és a szél, akkor még szomorúbb a valóság, mert akkor van egy őrült lányom, aki a...

- El szeretnék mondani valamit. – ajánlottam, de intett, nem fejezte még be. Lassan elsétáltunk a sziget „csúcsához”. Felültem a szokott helyemre, a korlátra, háttal a folyónak.
- Szóval… - közelebb lépett. –Ma rájöttem valamire, amikor megvédtél… - halkan beszélt, szinte suttogott. Beletemettem arcomat a rózsába. Hosszú csend után szólalt csak meg újra.
- Csodálatos vagy, Szeretlek! –szavai végigfutottak agyamon, reszkettem. Megsimította arcom.
- Én is Szeretlek, nagyon-nagyon!...

A férfi egész életét a Niocron-5 nevű, sivár, halott bolygón élte le, ahová a kormány és a politikusok apját: Gordon Lombard-ot, és anyját: Ilena Keys-t száműzték a földről, egy törvényrendelet szerint. Az életfogytiglanisokat mind oda vitték, és ott is hagyták őket megrohadni. Apja: Gordon megölt egy rendőrt, amiért az bántalmazta beszámíthatatlan húgát. Elvették tőle a boldogságot. Anyját: Ilena-t, Gordon a Niocron 5-ön ismerte meg, amikor megmentette az életét egy erőszakos rabtársától....

Hol a kerozin? És a dinamit? Na, meg a terpentin? Nagyszerű, itt vagytok. Mosolygok. Élvezem az alkotás örömét, újra lángok csapnak fel; a hálátlan gyermek. Nem képes még egy szerető ölelésre sem, megvetendő. De mégsem! Lehet, hogy én rontottam el valamit, lehet, hogy vétettem egy apró hibát, mikor nevelgettem, hogy szép, nagy, erős láng legyen belőle...

Az idő nagyon lassan telt. Lassabban, mint a játékszobában, még a kiképzés alatt. Próbált érzelmileg elhatárolódni minden szép dologtól, amit a napokban átélt, és a nőhöz fűzték. De nem ment neki. Óvatosan, de biztos kézzel összeszerelte alkatrészeiből a fegyvert, és csőre töltött. Öt perc alatt végzett...

Villany lekapcsol, teljes sötétség, és ott fekszünk egymás mellett. Még jó, hogy nem tudok aludni. Próbálunk beszélgetni, de velem nem nagyon lehet. A bor egy kicsit elkábított, és közben zavarban vagyok, hogy mit kezdjek a kisgatyós pasival. Megkérdezi, felteheti a fejét a szivacsra, mert kényelmetlen a föld. Nem mondhattam nemet. Néhány másodperc és már egész testével az ágyon van...

Kilépek a sikátorból. Nem ügyelek arra, hogy lépteim ne csapjanak zajt, így a nő észreveszi közeledésemet. Nem áll meg, s nem is gyorsít tempóján, csak tüzetesen megnéz, úgy tűnik, ad a külsőre, s nem csak a magáéra. Tekintete végigsiklik öt-hat fonatba rendezett, fekete hajamon, hófehér bőrömön, vörös szemeimen, vértelen ajkaimon, majd ruházatomat is szemügyre veszi...

Mikor már majdnem meztelen volt, nem bírtam tovább, ki kellett mondanom mennyire kívánom, de egy rövid krákogáson kívül semmi nem jött ki a számon, viszont mindent megértett. Selymes bőre kívánta tapintásom s csókjaim sem maradtak el. Feszes mellein akár aludni is tudtam volna, de most nem ezen járt az agyam...

- Na látod, ez az! Gondolj csak bele, mekkora megtiszteltetés az, hogy itt lehetünk! – lelkendezett Dagger, figyelmen kívül hagyva barátja hangjából áradó gúnyt – Igazi elismerés ez a zenekar számára, hogy holnap este felléphetünk a város legszínvonalasabb, legismertebb gótklubjában! És mit jelent ez? Az elit zenekarok közé tartozunk! És ez nagyrészt Noir érdeme, ezt neked is el kell ismerned! Szóval, nem hinném, hogy napfényt érdemelne…

Azt hittem ez más lesz. Más, mint a többi. Más, mint az átlag. Jobb.
Tudtam már az elején, hogy nem lesz könnyű. Mégis belevágtam.
Határozott voltam, s tudtam jól, hogy mit akarok. Tudtam, mit csinálok.
Most megtörtem. Mozdulataim esetlenek. Nem tudom mitévő legyek. Összezavarodtam...