Történetek - 54.oldal

A válásom után nagyon boldognak éreztem magam. Mivel egy nem túl ’rózsás’ kapcsolatot zártam le a válással, úgy éreztem, hogy valami fantasztikus érzés egyedülálló nőnek lenni. Azt gondoltam, hogy minden szuper. Szabad nő vagyok. Ami sok 30-as éveiben járó singli nőnek bánatot és lelki vívódást okoz, nekem már gyermekem is van. Sőt kettő gyermekem. Van egy klassz állásom. Van hol laknom. Tehát mi gondom lehet. Boldog voltam, nagyon boldog. Persze ideig, óráig. Egy kis idő elteltével hiányzott...

- Izé, meseszép vagy - pirult el Eiden - már tudom is melyik dal lesz a legmegfelelőbb! Holnap neki is láthatunk, ha Ryan- nek megfelel.
- Még szép, és köszi öregem! Igazán köszönöm neked! Ha nem gond még csinálok egy két képet és akkor mára végeztünk is.
Eiden csak Cloe- t bámulta, miközben Ryan vadul kattingatta a gépét, hol így, hol úgy, hol meg egy harmadik vagy épp negyedik pozícióba fényképezve le a lányt...

- Ez nem igaz! Megöltek már megint valakit! És ugyanúgy, ahogy az a Callingen halt eg!
Az áldozat, most egy fiatalabb, 25 év körüli nő volt. Jeff hiába kereste az összefüggést... semmi más nem volt, mint hogy a két nő egy utcában lakott, és Katie a 11-es szám alatt lakott, az a fiatal nő pedig a 13-masban, valamint az, hogy a gyilkosság is szinte percre pontosan ugyanakkor történt...

Steve Force a HK stúdió és lemezkiadó menedzsere volt. Ryu Yan - a HK elnöke - megbízására kezelésbe vette a Dream nevű zenekart. Az együttes remek sikereket ért el, ám Steve még ennél is többet akart. El akarta érni, hogy az együttes csak és kizárólag a munkával foglalkozzon. Most azonban, hogy Eiden fellázadt máshogy kell véget vetnie Eiden és Cloe kapcsolatának, s mindezt úgy, hogy Eiden ne hagyja ott a zenekart. Szörnyű bosszút forralt...

- Ebből most már elég! - üvöltötte dühösen Kai. - Démon támadj újra! - kiáltotta, majd ismét kőzápor hullt a két fiúra. Aian pajzsot vont maguk köré és próbálta visszatartani a záport. Közben Kai újabb igébe kezdett. Majd a földből hatalmas láncok törtek elő, lerántva ezzel Sheichit a földre. A fiú égető fájdalmat érzett ott, ahol a lánc hozzáért.
- Reflektálj! - kiáltotta Aian, majd a kőzápor visszahullt a démonra ezzel megsemmisítve őt.
- Sárkány! Lávagömb! - indította el...

Mint már említettem sok embert ismert, épp eleget ahhoz, hogy megtanulja nincs az a balhé, amiért megérné kockáztatni egy olyan üggyel kapcsolatban, amihez semmi köze.
Ennek ellenére szimpatikus volt neki a kissrác hozzáállása, és az, hogy fiatal kora ellenére képes volt segítséget kérni valakitől, akit alig ismer. Az ilyen korú fiúk egytől egyig a világ urainak érzik magukat, azt hiszik, hogy az amerikai akciófilmekhez hasonlóan a való életben is bármilyen gázból ki lehet mászni...

Hogy az esőcseppek egyre vadabbul verik a palettákat, hogy a fel-felvillanó villámcsapások és a csattanó mennydörgések közt már tizedmásodpercek sem telnek el. Azonban bent mindez távolinak tűnik. A két test összefonódó egyenletes szuszogása, a két szív egyazon dobbanása elnyom minden zavaró hangot. Bent, a barna, kopott, füstös szőnyegen két tökéletes test, két ember tökéletes harmóniában, mint a jeges mámor és a tomboló nyugalom fekszik összesimulva...

- Sorsod a csillagokban vagyon megírva. Csak az tárul eléd, mit Ithaka földjén más is lát. Persephone hűen kitart, de a mohó trónbitorlók sora hosszú, s nincs ki gátja legyen kapzsiságuknak… Most is itt lebeg vak szemeim előtt régmúlt idők Ithakája… De imitt már keselyűk nyúzzák a halott hús tépett foszlányait…Nincs ki gátjává váljék gonosz kapzsiságuknak...

A semmiből – legalábbis, nekem akkor úgy tűnt – egy fehér rózsát vett elő, és felém nyújtotta. Megilletődve fogadtam el. Azt mondta, akárhányszor lát egy ilyen növényt, mindig én jutok róla eszébe, mert tisztasága rám emlékezteti. Mai napig emlékszem, mit mondott: „Ez a rózsa olyan, mint te: tiszta, ártatlan, fiatal, bimbózó. De mégsem olyan, mint te: neked nincsenek tüskéid.” És elmosolyodott. Ekkor kezdett bennem összeállni a kép, mivel előbukkantak megnyúlt szemfogai. „Te egy…?” „Igen....

Kilenckor eldördült a startpisztoly. A párok pedig megindultak a tanárok által megadott útvonalon. Az első cél az iskola épületének tetején volt. A korláthoz egy lufi volt erősítve, az ide érkező leggyorsabb párnak le kellett oldani a lufit, majd a sorszámukat bediktálni az ott álló tanárnak. Sheichiék nyerték ezt a csatát, és már rohantak is a következő célhoz...