Történetek - 34.oldal

Eme sorok írója a valóságban is létezik. A Chevalier szó annyit tesz magyarul, hogy lovag. Tisztelt olvasó, ha veszed a fáradságot, és végig olvasod, ezt a történetet, remélem, el tudod dönteni azt, hogy mi a baj ezzel a világgal, és mért nem maradhat meg semmilyen olyan eszme, amit egy Chevalier felvállal...

Túl sokan próbálnak a társadalom elfogadott részévé válni, pedig ők mások. Valamiben különböznek az átlag emberektől. Kik is az átlag emberek igazából? Csak mondjuk, mondjuk, hogy átlag. Kinek mi az átlag? Minden nap ugyanakkor kel fel, ugyanakkor megy fogat mosni, dolgozni, ugyanabba a boltba jár vásárolni tizenöt éve, ugyanakkor szembesül azzal, hogy ő minden nap ugyanazt csinálja. Belesüllyed az átlagba. De minek is? Ki mondta, hogy neki átlagnak kell lenni?

. Pedig az Én dolgom védeni. Még sírt... még gyerek volt. Kezét fogtam segítőn. Repültünk a nap alatt. Majd gügyögőn törtek fel torkából a hangok. S lassan beszéde értelmessé vált. Ó, hány hasonlót láttam én! Jöttek lassan az iskolák és megemberesedett a babám. Végigkísértem életét. Óvtam, intve a bajtól. Sorsa felett én dönthettem, barátokat én szereztem. Idősebb vagyok nála, megéltem pár háborút. Sajnos túléltem őt is... Betegen ott feküdt. Hallottam a ketyerét, melyet mellkasa zárt...

Már messziről kiszúrtam az utcán Keijot. Gyorsítottam hát lépteimen, de ez sem segített. Alig pár pillanat elteltével Nico is kilépett az épületből, és balszerencsémre egyenesen Keijo felé tartott. Esélyem nem volt odaérni időben.
- Te rohadék – üvöltötte Nico teljesen kikelve magából.
- Mi bajod? - kérdezte meglepetten Keijo.
- Tudod jól mi bajom, de most megfizetsz azért, amit tettél Alexszel! - mondta még mindig emelt hangnemben szőkeségem, s már emelte is kezét ütésre....

Valahol mélyen a szívemben nyomaszt ez a táj. Ha szólni kellene, inkább hallgatok. Tiszteld a csendet. Kérlek, mond, hogy te is így gondolod. Hol vagytok nyári éjszakák, melyek oly bölcsen tűrték a halk suttogást, ami kettőnk között zajlott. S nem azért, mert nem szabadott a hangos szó, sokkal inkább, mert mi nem akartuk...

Könyörgő pillantásokat vetettem rá, mire ő csak elmosolyodott, s fölém hajolva csókolni kezdett, vadul, szenvedélyesen. Alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam, miközben a csók hevében hirtelen valami kemény kezdte el cirógatni hasam, és örömmel nyugtáztam, hogy már kedvesem is mindenre készen áll. Lassan, kicsit célzásként is, felhúztam egyik térdemet, miközben még vadul csókolóztunk. A válasz nem váratott sokat magára...

Már fogtam az ollót, hogy „szájat” vágjak a zacskónak; miközben az üvegtálat a közelembe helyeztem, és kiborítottam a mogyorót.
Legnagyobb megdöbbenésemre, nem csak azt.
A halom tetejére, egy halovány, vastag só réteggel borított, lyukas lebeny is rákerült. Gyorsan letéptem a kéztörlőtekercsről néhány lapot, és azzal fogtam meg az idegen testet. Megfordítottam a tenyeremet, és szétnyitottam az ujjaimat. Nem akartam elhinni azt, amit láttam. A sokktól, majdnem összeestem. Ahogy...

A Roxfort Expressz már bent állt a vágányon. A piros mozdony dudált és pöfékelt. Felnőttek és diákok ácsorogtak a peronon egymástól búcsúzkodva és ígérve, hogy mihamarabb küldenek majd levelet. Csak a közelebb állókat lehetett felismerni a vonat füstjéről. Gyerekek indultak, hogy csomagjaikat felpakolják valamelyik fülkébe. Elsősök szomorkodtak az elválás pillanata miatt. Szülők lehelték utolsó búcsú puszijukat gyermekeik arcára. Nem fognak találkozni karácsonyig...

A Vacuum Industry Co. egyike a minimum 1000 csillagközi felderítő hajónak, amelyik tombdium reményében ugrándozott a téridőn át. A Bali-szigetek luxusűrhajóin kívül a többi ország és cég gyakorlatilag selejtes, rozsdás bodegákkal képzelte az eredeti tőkefelhalmozást, ráadásul olyannyira kevés volt a képzett munkaerő, hogy szinte bárkit felvettek bármilyen posztra, amire csak jelentkezett. Tulajdonképpen azon múlt ki milyen pozícióba került, hogy mekkorát tudott hazudni...

- No akkor lássuk csak a kis betegünket. Hol is fáj?
- Már szinte mindenütt nővérke... - suttogtam, szenvedőre véve a figurát.
- Akkor először megszüntetjük itt... - és kaptam egy röpke csókot. - Meg itt is... - és finoman végigpuszilgatta a nyakamat, a vállgödrömig. Épphogy bőrömhöz érintve ajkát vándorolt lejjebb körbenyalogatta, óvatosan megharapdálta a mellbimbómat...