Történetek - 34.oldal

- Azt hiszem, szeretlek, drágám. Muszáj megtudnom rólad mindent. Egyszerűen mindent tudni akarok rólad. Ismerni akarlak, úgy, mint saját magamat. Érzéseket, vágyakat, gondolatokat… Ezek a dolgok érdekelnek engem - a férfi hangja megremegett. Sóvárogva, kitágult pupillával leste a nőt, aki még mindig nem reagált a szavakra, s mi több, arca valamiféle hideg merevséget tükrözött...

- Mi… miről beszélsz, csak dumálunk… - Finn mintha meg sem hallotta volna, még mindig őrülten somolyogva folytatta:
- Hát nagyon annak hangzott, nem igaz, Bxob? O’Neil kihívott, nem? - erre a sötét hajú srác ijedten pislogott Finnre, majd Nyúlra.
- Egyértelműen igen - jelentette ki gyorsan, mire Nyúl megbántottan bámult rá. - Ha nemet mondok, velem akar... múltkor is szétvert… - tátogta a rasztás fiúnak Bxob Finn háta mögül, aki lassan felemelkedett a székéből, és ujjait ropogtatva...

Kezei Jessie vállát simogatták, majd lejjebb csúsztak a lány mellei felé. A selyem hálóing tisztán átadta kezének a lány minden vonalát, kerek melleinek gömbölyded íveit, s érezte a megfeszülő mellbimbókat is. Minden porcikájában kívánta őt. Úgy érezte, hogy szíve egyre kevesebb vért pumpál az agyába, szinte már szédült...

Mikor újra a macskaköveket koptatod a városban, eltűnődsz, hogy miért mondtad le a találkozást a barátaiddal. Fáradt vagy? Nem eléggé. Egyedül akarsz lenni? Kicsit sem. Akkor? Nem tudod. De tény, hogy az elveid ellenére befordulsz egy plázába.
Íme a fény, pompa és a csillogás a valóságban. Árak, pedig a Holdon.
Mész egy-két kört, emeletenként. Aztán szembe jön veled a dzsungel legádázabb ragadozója. A plázamacska...

Milli épp azt akarta mondani, hogy még szedi a gyógyszert, de akkor meglátta, hogy ez nem a védekezés miatt van elsődlegesen, hanem domború az élvezetért. Nem gondolkodott tovább, tövig engedte magába a fiút. Élvezte, hogy ennyi kényeztetés után, ő irányíthat mindent. Eleinte csak fel-le mozgott, majd csípőjével körözött és örömmel töltötte le, mennyire élvezi a fiú is. Előrébb hajolt, hogy melleit tudja csókolgatni, miközben ő farkán mozog...

Szállodánk a főváros központi sugárútjára épült hatalmas, húszemeletes panelház. Kívül szürke – belül szürke. Megérkezve, az első emeleti társalgóban helyezkedtünk el, s a toalett elvégzése után vacsorához készültünk. A más szállodákban dívó szokással ellentétben nem a szobák elosztása, a szobakulcsok kiosztása és a bőröndök átvétele volt az első lépés. Itt fordítva történtek a dolgok. Ugyanis amíg mi vacsoráztunk, addig a rend éber őrei átvizsgálták poggyászainkat, s kipróbálták, hogy...

- Ezek varázsfőzetek és bájitalok? – tudakolta a dugasszal küszködve a lány.
- Emberi értelemben azok, de nem kell hozzá holdtölte vagy újhold, ide-oda kutyulás, speciális kanál meg üst.
- Hát akkor?
- Csak meg kell pöccinteni a tetejét - célzott az üvegcsére –, csak így nyílik ki, védelem az illetéktelen kezek elől.
- Pöcögtethetem én – zsörtölődött.
- Akarni is kell, hogy kinyíljon – sepert le mindent a konyhaasztalról egyenesen bele a szemetesbe és letépte...

fiú: Szexi fehérnemű...8 betű...a harmadik ’b’. Mi a fene lehet ez? Harisnya? ...De az nem jó... melltartó?... az sem...
lány: Babydoll
fiú: Babydoll? Mi az?
lány: Tudod, olyan könnyed, finom anyagból van.
fiú: Nem.
lány: Jaj már, nekem is van egy! Az a piros, teljesen átlátszó...
fiú: Az? Huh, már fel is áll a farkam, ha csak rá gondolok... az tetszik nagyon... főleg, ha nincs alattad semmi más...

Másnap kirándultunk a Holt tengerhez. Ez is emlékezetes maradt számunkra. Amint vonultunk a Jordániai Izraeli határt elválasztó Golán fennsíkot hosszában elválasztó drótkerítés mellett a következő látványban volt részünk. Jobbra néztünk, gyönyörű banán, pálma és olajfaültetvényektől zöldellt a táj. Balra nézve kopár sivatagot láttunk mindenütt. Idegenvezetőnk, Anna, elmondása szerint több lépcsőben vezették a vizet, átemelő szivattyúkkal csatornákon át a Genezáreti tóból és az egyik hét...

Már beesteledett, amikor megpillantottuk Jeruzsálem magas, hófehér, mészkő városfalát a magaslaton, ahová a város épült. Az esti kivilágításban pompázó város fényei közül kiviláglott az aranykupolás Al Aksza mecset és szemben vele egy Gyönyörű Múzeummecset, csillogó kupolája. A buszban felcsendült az Alleluja című csodálatos karének, mely még felemelőbbé, meghatottabbá tette Jeruzsálembe való bevonulásunkat. A szerpentinen felaraszolva elérkeztünk a jaffai kapuig. Itt már megkettőzött...