Regények - 91.oldal

˝Rég volt, mikor csatamezőn jártam! Szinte már unom, hogy nem tehetem azt, amihez a legjobban értek, bár Antonia tanítása elfoglalja minden időmet, de azért hiányzik.˝
Aznap éjjel ismét eljött a démon. Antonia és a férfi felkészülten várták. Tyr csak ennyit súgott a lánynak, mikor szemtől-szemben álltak ellenségükkel:
- Bizonyítsd be, hogy te vagy a legjobb! Használd az életösztönödet! ...

Keményen harcoltak. A lány az életéért, és a bizonyításért harcolt, Tyr pedig meg akarta mutatni a lánynak az élet adta lehetőségek kiaknázásának fortélyait. Végül, hála a remek kiképzésnek és a véletlen közrejátszásának, no meg az életösztönnek, sikerült megsebeznie az istent a bal felkarján. Tyr felkiáltott fájdalmában, de tudta, hogy itt ő lett a vesztes, a lány élni akarása előtt, pedig fejet kell hajtania. Vége volt a harcnak. Antonia teljesítette az utolsó vizsgáját...

Tyr mikor haza ért nagyon dühös volt Antoniára.
„Ostoba kölyök! Ha nem megyek az orvosok már rég a műtőben küzdenének az életéért, vagy pedig már halott lenne! De nem így történt, és még csak meg sem köszöni!”
Leült egy székbe, és a nézte a sötétséget, de közben gondolkodott.
„Végül is tényleg igaza van, hiszen valóban megmutattam az igazi kilétemet, és valóban azon a helyen tényleg nincs egy perc nyugalom se.” ...

- Mégis, mit képzeltél? Ez egy igen forgalmas hely, és most ez a nővér nem fogja elfelejteni, amit látott, és ezen fog csámcsogni az egész osztály! Van fogalmad róla, hogy felfedted az igazi kiléted a külvilágnak?
- Lehetne hálásabb is, kisasszony! Ha nem tudná most mentettem meg az életét, azon kívül pedig teszek rá, hogy mit fognak sutyorogni egymás közt az ápolók! Túl hihetetlen a dolog ahhoz, hogy elhiggyék! Bolondnak fogják tartani! ...

- Holnap csak késő délután jöjjön meglátogatni, mert a nap folyamán sok vizsgálatot fogunk elvégezni rajta.
- Miféle vizsgálatokat?
- Hát olyanokat, amelyekből megállapíthatjuk, hogy milyen kezelést válasszunk, amivel a lehető leghamarabb meggyógyulhat.
- Értem. Köszönöm, doktor úr.
- Nincs mit. Még fél órát maradhat, aztán a lányt el kell vinnünk néhány előzetes vizsgálatra...

Néhány nap múlva ismét megjelent a démon. Antonia nem várta meg, hogy gúnyos megjegyzésekkel illesse őket, hanem azonnal támadott. Tyr is besegített a lánynak, ám a harc végkimenetele nem nekik hozott győzelmet. Mindketten súlyosan megsérültek. Antonia nagyon rossz állapotba került, mikor a földre került nem mozdult onnan. Tyr nagyon megijedt, mikor magához tért...

- Takarodj! Ha még egyszer ide mered tolni a képed, akkor véglegesítem az állapotod, és megöllek! Megvan hozzá a hatalmam, és most, hogy a lány testébe költöztem, meg tudom tenni! Arról álmodni se merj, hogy megölöd, mert nem tudod! Amíg én és a gazdám, Tyr védjük a lányt, esélytelen vagy! Csak úgy tudnád megölni, ha engem, vagy Tyr-t elintézed, ám arról is csak álmodhatsz, mivel egyikünket sem tudod legyőzni! Te hozzánk képes senki vagy! ...

Tyr-nek egyre jobban nem tetszett a démon elszántsága. Ki kellett találnia valamit, amivel elpusztíthatja, ám ott volt még Antonia problémája is. Ha legközelebb nem tudja megállítani, akkor talán megöli a lányt. Jól tudta, Antonia nem tudja magát megvédeni, ezért rá van szorulva a segítségére. Tudta, hogy ez nem maradhat így, ezért úgy határozott, hogy elkezdi kiképezni a lányt a kardforgatás művészetére, de előbb egy elég kemény edzésnek fogja alávetni, hiszen a kard egy igen nehéz tárgy,...

„E kötél bűvös recept szerint, hatféle anyagból készült- felelte a kovács- Úgymint macskaléptek neszéből, asszony szakállából, hegyek lábából, medveínből, halak sóhajából és madarak nyálából.”
Elégedetten mondtunk köszönetet a törpéknek, s az Odin birodalmához tartozó, Armwartner nevű lakatlan szigeten találkozót adtunk Fenrirnek...

Odaadta a levelet a pad alatt. Nórának szemlátomást nagyon tetszett. De ez az óra annyira szerencsétlen volt, hogy Ilona néni odajött hozzájuk és szó szerint kitépte a levelet Nóra karmai közül. Kiosztotta büntetésfeladatot a lányoknak. Azt kellett tenniük, hogy ki kellett menniük a szégyenpadra, és mint az óvodásoknak hangosan olvasniuk kellett egy mesekönyvből. Miközben az osztály már a hasát fogta a nevetéstől Timi és Nóra miatt, a tanárnő elkezdte olvasni a levelet...