Novellák - 80.oldal

- Mindig vágytam az akciót, a kalandot, és húsz évesen, kétévnyi intenzív nyelvtanulás után berukkoltam a Francia Idegenlégióba, ahol hét évet húztam le. Nem beszélhetek arról, ami ott történt, de elég, ha annyit tud, hogy a velem született közömbösségemet és a hidegvérűségemet szociapatizmussá tornázták fel. Leszereltem, nekem meg nem volt munkám, és csak az öléshez értettem. Négy év alatt egészen jó lettem. Látja? Nem hagyok nyomokat. Ha nem buktatna le a nyálam, ami ezen a szivaron...

A lány elátkozta magában a pillanatot, amikor rajongójává vált az együttesnek. Összeszorította a szemét, hogy ne lássa a férfi eltorzult arcát maga előtt. Azt hitte, nem érheti nagyobb fájdalom annál, hogy a szíve darabokra tört, de tévedett. A férfi ott lenn brutális kegyetlenséggel szakította szét, újra és újra beléhatolt, minden egyes lökésénél nagyot nyögött. A lány sikítani akart a fájdalomtól, mégsem tette, próbált valami szépre gondolni, valamire, ami tegnap még az övé volt, a boldogságra,...

Nekivágtunk hát utolsó utunknak a nyáron. A lovak halk nyihogással jelezték izgatottságukat. Mindannyian csöndben voltunk csak a fák susogását lehetett hallani és a lovak patájának hangját, ahogy a falevelekkel borított földúthoz érnek. Nem volt kétség, közeledett az ősz. Már az út negyedén jártunk, mikor vágtára fogtuk bajtársainkat. Vad száguldásba kezdtünk, mintha soha véget nem érő út vette volna kezdetét...

Halk zene szólt, egy brazil zeneszám, egy H’oda zenéje. A pincér, mivel capoerista volt, ezért már betéve tudta a dallamát és a szövegét. Ezt dúdolta, miközben a baklaváját nem igazán fogyasztó férfit figyelte. Unalmában el kezdett gondolkodni – nem, mint ha nem tenné egyébként -, hogy vajon tényleg drogossal áll szemben, vagy csak egy divat-depresszióssal? Vagy valami tényleg elromlott az életében?

Fél órás készülődés után, sikerült eljutni odáig, hogy bevezethették a rabot bilincsben. Egy apró kis szoba volt, éppen hogy befért oda a stáb, a két rendőr a rab és az igazgató.
- Jó napot kívánok! Az egyik televíziós műsornak készítünk interjút, és ebben szeretnénk a segítségét kérni. Hogy szeretné, hogy hívjam?
(Persze, már megint egy riporter, ki más is látogatna meg egy sorozatgyilkost…)
- Ja magának is! Nekem mindegy! Hívjon csak Jeff-nek...

A padlásszobát ugyanolyan elrendezésben találtam, mint amilyen régen volt. Apám néhány csínytevésem vagy az iskolai órákon nyújtott egy-két rossz teljesítményem után a padlásszobába zavart fel és itt tartott fenn engem egy hétig.
Körül néztem... vajon miért jött fel ide anyám az előbb?
Közelebb léptem a rácsos ablak felé és egy kis puffon megpillantottam egy köténybe csomagolt valamit.
Dobbant egyet a szívem. Biztos voltam benne hogy a kötényke a titkos ajándékot rejti......

Az apja viszont másképp érzett, titokban nagyon neheztelt a papra, amiért a fiút elfordította tőle és a földtől. Ozor, mint a többi férfi és asszony az ősapjuktól és ősanyjuktól tanult mesterséget találta a legtisztességesebbnek. Az ő lelke ebben a halálig tartó, ciklusos termelésben magasztosult fel, ebben szerzett az ember igazi becsületet, tapasztalatot, s kenyeret az asztalra. Az lenne Mikó sorsa is, hogy átörökítse neki tudását, földjét és házát, ellenben lehet, a fiút elszólítja...

Game over! Villant át Tomas agyán a gondolat, melyet egy röpke másodperc töredékével egy pisztolygolyó követett.
A pisztoly melyből ez a gondolatformáló lövedék származott a felesége kezében volt. A másik kezében Tomas telefonját tartotta, melyből az utolsó üzenetet éppen a lövés előtt olvasta ki. Az üzenet ennyi volt:
- Drágám csodálatos volt a tegnap este! A te Mucókád...

Amikor a háborúk egymás után robbantak ki, az emberek élete megtelt rettegéssel és félelemmel. Az emberiség mindig félt a haláltól, de azokban az időkben a félelmük mindennapossá vált. Bármikor meghalhattak – vagy legalábbis ők azt hitték. Természetesen már akkor meghatároztuk, hogy kinek, mikor ér véget az élete. Valakinek el kellett döntenie, s az nyilvánvaló volt számunkra, hogy ilyen fontos döntést nem bízhatunk rátok. Ezért mi vettük a vállunkra a terhet és felelősséget, pontosabban...

Mikor ezt meglátták az istenek az égben, akkor Jimi Hendrix leküldte tüzes gitárszólóját az égből, ami pont telibe talált egy burgonyaföldet valahol Ugargöröncs és Kurjantós között félúton. Az isteni szikra hatására a földből előmászott a terminátorkrumpli… Teste csupa izom, tekintete mozgásérzékelős és le tud vetkőztetni. Első útja egy kocsmába vezetett, ahol verekedést provokált, és miután mindenkit lezúzott felkapott egy bőrdzsekit meg egy napszemüveget és felpattant egy harley davidsonra,...