Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:
Novellák - 141.oldal
Ez a kocsmáros teljesen bolond. Mit csináljak vele? A rabló esze megakadt itt a gondolkodásában. Nem tudta, hogy hogyan érveljen tovább. Ki parancsol itt neki más, mint én –vagy mégis? Egy bolonddal vitázni nem lehet, de megsérteni sem – gondolta a rabló – nekem is van erkölcsöm. S máris eltette gondosan a fegyverét mintha misem történt volna. Mintha mindent elfelejtett volna, ami történt ezelőtt. Csak a bolond kocsmároson gondolkodott, hogy milyen hülye...
Hazafutottunk és felkeltettük Frenket. Nem akarta elhinni elsőre, hogy szemtanúi voltunk, amint egy szörny felfal egy nőt, aztán a rendőrség csak megerősítette. Mindenütt zöld nyálkát és algát találtak. A nőt elevenen felfalta.
A rendőrség köröztette a szörnyet és ötvenezer dollárt tűzött ki a nyomravezetőnek. Mi is elkezdtük a "nyomozást". Jane és én a partra mentünk jegyzeteket készíteni, majd emlékezetből leírtuk a szörny külső tulajdonságait...
A rendőrség köröztette a szörnyet és ötvenezer dollárt tűzött ki a nyomravezetőnek. Mi is elkezdtük a "nyomozást". Jane és én a partra mentünk jegyzeteket készíteni, majd emlékezetből leírtuk a szörny külső tulajdonságait...
Megkönnyebbülve húztam ki a hullát, Feri követett. Felvettük. Feri elfordította a táblát mire az volt írva \"Rögtön jövök\" kiléptünk, Feri bezárta az ajtót, és elindultunk a raktár felé. Szerencse, a korai idő miatt, az utca kihalt volt. Nem láthatták, mit csinálunk. Átvittük a raktárba a hullát. Feri előre hozta a konténert, lenyitotta, és bele tettük a hullát.
- Oké. De m ivan, ha gondnok eltolja a kukát. Hogy találjuk meg? - aggodalmaskodott Feri.
- Jelöld meg.
- Oké. De m ivan, ha gondnok eltolja a kukát. Hogy találjuk meg? - aggodalmaskodott Feri.
- Jelöld meg.
A kép, amit látott kezdetben fakó volt, mint a gyermek szeme, kinek elvették az egyetlen játékát, ami talán sosem volt neki, nem is sírt csak a szeme szürkés, néha pislant és nem érez semmit csak a szívében levő hatalmast űrt, melyet soha nem töltött be senki és semmi, csak illúziók...
Cuki volt az első komolyabb kapcsolatom. Azt hittem szerelmes vagyok belé – aztán elveszítettem, és csak akkor értettem meg igazán, hogy mi is az a szerelem… De már mindegy, hisz mindez csak a múlt! Ő nem hajlandó szóba állni velem – hogy miért, azt persze nem nagyon tudom… Minél jobban próbálok a zenére figyelni, és nem gondolkodni, annál jobban kezdek érzelgőssé válni, és ez már engem is zavar, így aztán jobb híján kicsit idegesen, és céltalanul végignézek magamon ...
Ez a leírás csupán egy a sok közül... mégis vegyes emlékeket hagyott bennem. Minden Kedves Olvasómnak szeretettel ajánlom, remélem, Ön is megtalálja benne azt, ami közel áll a lelkéhez, mint ahogy én is megtaláltam...
Beküldte: Anonymous ,
2005-07-09 00:00:00
|
Novella
A Festő az állványhoz lépett. Palettájáról elővette a vérvörös festéket, s egy vékony ecsetet kiválasztott.
A finom arcbőrre egy piros kis foltot pöttyintett, majd ezzel a színnel az arcot rózsázta ki.
Kék, mint az ég. - mondta magának.
Világoskék lett a lány írisze.
Hmm… elég a sok babaarcú szépségből.
Jöjjön egy titokzatos- s szép sötétbarna lett a haj...
A finom arcbőrre egy piros kis foltot pöttyintett, majd ezzel a színnel az arcot rózsázta ki.
Kék, mint az ég. - mondta magának.
Világoskék lett a lány írisze.
Hmm… elég a sok babaarcú szépségből.
Jöjjön egy titokzatos- s szép sötétbarna lett a haj...
- Munkaügyről van szó? - kérdezte végre Ádám, és hanyagul nekidőlt az íróasztalnak.
- Nem, csak gondoltam elbeszélgethetnénk egy kicsit, hogy közelebbről megismerjük egymást - dadogta Andrea, miközben úgy érezte, elsüllyed a szégyentől.
- Persze, jó ötletnek tartom - mondta Ádám, pedig belül enyhe bosszúságot érzett, amiért nem tudott nemet mondani. Semmi kedve nem volt ezt a molett lányt közelebbről is szemrevételezni, a mai estét inkább pihenésre szánta volna. Mégis a sajnálat...
- Nem, csak gondoltam elbeszélgethetnénk egy kicsit, hogy közelebbről megismerjük egymást - dadogta Andrea, miközben úgy érezte, elsüllyed a szégyentől.
- Persze, jó ötletnek tartom - mondta Ádám, pedig belül enyhe bosszúságot érzett, amiért nem tudott nemet mondani. Semmi kedve nem volt ezt a molett lányt közelebbről is szemrevételezni, a mai estét inkább pihenésre szánta volna. Mégis a sajnálat...
- Jaj persze! Elnézést. Nem akarom akadályozni ezt a nemes célt. Valóban, néha az embernek kell valamit adnia hőn szeretett országának.
- Igen, mert nem te vagy én, mi vagyunk az ország. Gondoljunk csak bele, ha ezt a kis lyukat ma nem tömnénk be. Akkor akár holnap erre járhatna egy üzemanyagot szállító teherautó. Képzelje csak el, eltörne a tengely. Akár fel is borulhat, sőt fel is robbanhat. Mi lenne akkor, ki fizetné meg a kárt? Emberek nem tudnának reggel dolgozni...
- Igen, mert nem te vagy én, mi vagyunk az ország. Gondoljunk csak bele, ha ezt a kis lyukat ma nem tömnénk be. Akkor akár holnap erre járhatna egy üzemanyagot szállító teherautó. Képzelje csak el, eltörne a tengely. Akár fel is borulhat, sőt fel is robbanhat. Mi lenne akkor, ki fizetné meg a kárt? Emberek nem tudnának reggel dolgozni...
Szóval van ez az Obita, olyasmi lehet, mint a kedvesem, illetve a volt kedvesem, az én volt szívem. Eladtam másnak, letétbe helyeztem, most fáradtnak érzem magam hozzá - a fiú még mindig csak ül - és közben az idő telik. Segítek a boldogságában, de közben csak bántom magam. És ezzel természetesen őt is, mert még talán szeret - mint ember. Engem a belső miatt szeressenek - szakadna ki magamból a kiáltás, de elcsuklik könnyeim között.