Egyéb történetek - 140.oldal

Impulzusfegyverét készenlétben tartva guggolt az akna szájánál, visszakapcsolta a vizort is, de semmi nem közeledett feléje lentről, amennyire látta. Mivel több, mint hat métert kellett leereszkednie, úgy döntött, nem ugrik, hanem használja a horgonykötelet, azért van. A bal oldali aknafedőszárny karikájába akasztotta a vasmacskát, a kötelet ledobta a fehér szobába, és lassan mászni kezdett lefelé...

Elvesztem egy szempárban, amely tulajdonosa olyan érzéseket hagyott bennem, amelyet 1000 év múlva sem lehet a feledés homályába tuszkolni. Ez az érzés életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt, hisz ezt az ember csak egyszer élheti át...

A Raider karizmatikus rándulással indult meg, és szinte motorzaj-mentesen robogott el jobbra, elhaladt a Búza tér mellett, a Miskolc Pláza erődre emlékeztető épülete mellett, el Szirmabesenyő irányába. Baloldalt, a földből szinte hegység módjára előtört sárga társasházak teteje fölött át-átvillant a Deszkatemplom magas, sötétbarna tornya.
Hol vagy, Deviator?, kérdezte némán magától Reactorfighter, zenét váltott, és átsiklott a Raiderrel a belső sávba, kielőzve egy kisteherautót...

Reactorfighter maga sem tudta, örüljön-e ennek. Nem szeretett volna csalódást okozni.
- Megteszem, amit tudok, de fölöslegesen egyikük se reménykedjen. Még így is rengeteg dolgunk lesz a tervezettel.
J-NekteD komolyan nézett Reactorfighter szemeibe, mire ő egy pillanatig arra gondolt, mennyivel emberibb ezekbe az utánzat-szemekbe nézni, mint azokba a széles, fekete ellipszisekbe, amiknek nem akadály sem a ruha, sem a csont, sem a hús, az ember legféltettebb titkai is pillanatokon...

- Kezét csókolom! - mondta a férfi.
- Szép jó estét! - mondta a lány.
- Meghívhatom egy kólára? - kérdezte a férfi.
- Igen, köszönöm - válaszolt a lány.
- Maga nagyon szép- szólt a férfi.
- Biztos benne? - évődött a lány.
- Igen, kérem, a teste, a haja… Megérinthetem?- kérdezte a férfi.
- Ám legyen- adta meg magát a lány...

Mikor Reactorfighter először öntudatára ébredt annak, hogy nem ők voltak az igazi szülei, nem akarta elhinni. Az a körszakállas, bajuszos kedves férfi, és a hosszú szőke hajú, sima arcú nő – csupán két, emberekről lemásolt szolidó volt, egy tökéletes érinthető, fogható háromdimenziós kép.
Végül pedig iszonyú gyűlöletben tört ki, és megfogadta: kegyetlen kínhalállal pusztítja el azt, aki megölte a szüleit...

Új feladat, Reactorfighter, szólalt meg minden hang nélkül. Reactorfighter azonnal odafordult az ülésével, és megnézte magának a belépőt.
- Éljenek a harcosok. J-NekteD, ha nem tévedek. – mosolygott féloldalasan, és megvakarta az arcát. Borostái nem nőttek meg túlzottan, a tartályban való tartózkodás ezt is fékezte jelentősen, ám a hajával együtt hamarosan ettől is meg kell szabadulnia. Ha megint van valami gáz a Földön, az lesz az első, hogy elmegyek egy fodrászhoz. Nem akarok...

Ez a történet egy Evangeline nevű lányról szól, akinek nem éppen szokványos az élete. Egy nyaraláson változott meg minden. Elvesztette az anyát, és ő sem olyan többé, mint amilyen régen. Ha kíváncsi vagy mi történt vele, akkor, hajrá olvasd el...

Egyszer volt, hol nem volt, míg be nem vágták a zaciba, volt egyszer egy üveghegy. A kurtafarkú malacot addigra megsütötték az amazonok, mert mint a neve is mutatja, nem rendelkezett a nőket kielégítő méretekkel, és az óperenciás tenger is kiszáradt, miután a halak meghaltak a románok ciánszennyezésétől. Ennek ez üveghegynek a belsejében volt egy üvegváros, üvegváros közepén üvegpalota, üvegpalotában üvegkirály, testében aranyérrel...

Este felé furcsa, halk sípolásra ébredt. Ő ezt úgy hívta: a csend hangja. Ha nagyon csend volt, egy idő után mindig ezt hallotta. Érdekes volt, hogy most erre a hangra ébredt fel, hiszen ez nem is valódi hang, hanem valami, ami talán csak az ő fejében van...