"Szobám mélyén ültem csendesen,
Szemem fényét elnyelte a sötét,
Csak néztem előre mozdulatlanul, mereven,
S vártam hátha a kattogás véget ér.
Nyugodt óra vételen zaja,
Mely süvít fülebe minden áldott éjszaka!!
A sok álmatlan átvirrasztott, éj után
Megállhatna az idő, pihenhetne már...
Az egyik pillanatban már otthon ültem.
A másikban már kifelé repültem.
Szálltam fel az égbe, a végtelenbe.
Nem néztem le csak a szikrázó fénybe,
A fénybe, amely magával ragadott,
Hogy ne lássak mást csak a földvilágot,
Letépte éltető szárnyaim,
Bolyongásba, búba, mélybe tászított...
Zuhantam a felhőkön át a fény felé,
S már tudtam, hogy sohasem lehetek az övé...
(anonymus)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...