"Szobám mélyén ültem csendesen,
Szemem fényét elnyelte a sötét,
Csak néztem előre mozdulatlanul, mereven,
S vártam hátha a kattogás véget ér.
Nyugodt óra vételen zaja,
Mely süvít fülebe minden áldott éjszaka!!
A sok álmatlan átvirrasztott, éj után
Megállhatna az idő, pihenhetne már...
Az egyik pillanatban már otthon ültem.
A másikban már kifelé repültem.
Szálltam fel az égbe, a végtelenbe.
Nem néztem le csak a szikrázó fénybe,
A fénybe, amely magával ragadott,
Hogy ne lássak mást csak a földvilágot,
Letépte éltető szárnyaim,
Bolyongásba, búba, mélybe tászított...
Zuhantam a felhőkön át a fény felé,
S már tudtam, hogy sohasem lehetek az övé...
(anonymus)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló idézetek
Hozzászólások