"Szobám mélyén ültem csendesen,
Szemem fényét elnyelte a sötét,
Csak néztem előre mozdulatlanul, mereven,
S vártam hátha a kattogás véget ér.
Nyugodt óra vételen zaja,
Mely süvít fülebe minden áldott éjszaka!!
A sok álmatlan átvirrasztott, éj után
Megállhatna az idő, pihenhetne már...
Az egyik pillanatban már otthon ültem.
A másikban már kifelé repültem.
Szálltam fel az égbe, a végtelenbe.
Nem néztem le csak a szikrázó fénybe,
A fénybe, amely magával ragadott,
Hogy ne lássak mást csak a földvilágot,
Letépte éltető szárnyaim,
Bolyongásba, búba, mélybe tászított...
Zuhantam a felhőkön át a fény felé,
S már tudtam, hogy sohasem lehetek az övé...
(anonymus)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló idézetek
Hozzászólások