néma sírkövek

Néma sírkövek

Álmodom, mert az álom is jó talán.
De egy temetőben ébredek az álom után.
Hideg szél fúj és köd lepi el a temetőt,
Amely egyaránt takar tolvajt és szeretőt.
Szemem egy sírkövön akad
S a szememből sós ízű könnycsepp fakad.
S hirtelen döbbenten dobban a szívem,
Mert valaki a síromat öntözi híven.
Meghaltam volna, vagy ez is csak álom csupán?
De felocsúdok pár perc után.
Hisz’ mindörökre eltemettem a szívemet,
S erről árulkodnak a néma sírkövek."