Lábnyomok

Valaki álmodott, s álmában az életét látta;
a tengerparti homokban élete nyomai rajzolódtak ki.
Két pár lábnyom látszott, az egyik az övé, a másik Istené.
De ahogy az út végén visszanézett,
itt-ott csak egy pár lábnyomott észlelt,
éppen ott, ahol a megpróbáltatásokat élte.
Akkor riadtan fordult Istenhez:
\" Azt ígérted, soha nem hagysz el, minden nap velem leszel.
És most, visszatekintve, a legnehezebb napokon nem látom lábad nyomát! Elhagytál, a legnagyobb ínségben?\"
** Gyermekem, azokon a nehéz napokon, amikor csak egy lábnyomot látsz, a karjaimban hordoztalak! **