Csepp s cserébe tenger? Keresve,

Csepp s cserébe tenger?

Keresve, kutatva, kiabálva hívom
a tengert s az óceánt,
melynek arasznyi cseppje arany,
íze, mint a méz.
Különös óceán ez, s mégis oly egyszerű.
Harmatait szomjas, lázas világom
mohón nyeli el,
s végtelen folyamatban építi
leomló romjait, mindig újra és újra.
Mintha remélné, hogy egyszer
folyóvá duzzad, s így gazdagítja
lelkem tengerét.
Mintha remélne valamit, amit
ég s föld választ el egymástól.
Szelíd párái illanva tűnnek el,
s olykor hullámnyi tömegeket veszít,
de a sodrásban nem érzi,
milyen sekély a mély.
Hulló záport várva
villám és mennydörgés viharára ébred
édes álmából.
Riadtan néz szét, s amit lát,
az ésszel fel nem fogható,
lepusztult part, sajgó ér,
s összetört hajók.