A végtelen idő, mint megannyi gyöngy
terül el lábaink előtt, mert örök a lét,
szavaim hullnak mint megannyi göröngy
mit sem ér, hogy szépnek gondoltam elébb.
Veled együtt érezni halkan a csendet,
több, mit valaha reméltem, s vágytam,
valami megérinti, a szívet és lelket
kézen fogva járni a sóhajzuhogásban.
Korábban néha méláztam magamban
egy jelre vártam, és néha egy mosoly
kellett, hogy merülhessek abban,
s boldogan bukkanjak fel, és komoly
érzéssel a szívemben, hogy jó együtt.
Most érzem igazán, hogy a tér is
végtelen, lila felhők úsznak pegyhüdt
mozgás a rózsaszín égen, én is
úsznék, lebegnék mindig veled.
Hogy ismerlek, és néha ennél többet
érzek az csak az én hibám lehet,
ha hiba álmomban bejárni a földet,
amelyre mindannyian véletlen kerültünk,
és ahol néha a gyöngy idő is fáj,
de újra csak jó élni együtt velünk,
ha végre eltűnik a csúf magány.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Zuhatag
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások