Zitához!

Egy fiatal lány, kinek arcán mindig mosoly és ragyogás hált, ki nem tudta még, hogy mi az élet, s még nem élt szerelmes életet!

Szíve mindíg szabad volt, de sok fiút meghódított. Nem volt még igazi barátja, egyedül járt a messzi távolba!
Várt az igaz szerelemre, s azt hitte soha nem jön el.

S egy napon ámor nyila eltalálta,a mosolygós lány bánatára!
Tudta a lány, hogy tiltott dolog, s már nem számított a többi dolog.Vakon bízott a barna srácba a fiatal lány bánatára!

Szerelmes a lány, mindent megtett érte, de a srác semmitől se kímélte!Hazug szavak voltak, melyeket súgdosott,s a lány a szerelembe nagyot csalódott!

Csalódott a srácban nem tudja feledni, hisz a szíve mindíg övé, talán örökké!
Nem mosolyog a kislány, bánatos az arca, s most már tudja mi az élet titka!

Mi tévő legyen a kislány azt maga se tudja, hisz a fiú szívét már visszahódítani nem tudja. Szívében azóta mély fájdalmat érez, s néha úgy érzi feledja a létet.

Ne szomorkodj édes kislány, hisz még előtted az élet.
S mindannyian reméljük megtalálod ismét az igazi lényed!