VP2-Ima

Cipelem én a terhed
Súgja a gyermek
Gaianak talpa alatt
Körülnéz, látja a sok szenvedést
Kis szívét elönti a bánat
A rettegés

Mi lesz, ha nénikéje
Nem bírja e sok
Rosszat s mocskot,
Mely elözönli e világot
A rengeteg félelmet, mely megtölti a sarkokat,
A zugban leselkedő rosszat

Mi lesz, ha nem bírják a tömérdek szennyet,
S mint patkányok
Menekülnek csatornák mélyébe
A sötétség rejtekébe
Félve a fénytől, tisztaságtól, jótól
Megszállva gonosztól

Mi lesz, ha az
Az ember nem bírja?

Romlatlan lelkecske
Angyalnak való, égi fecske
Mely jó hírt s megváltást hoz le
Érzi, feladat van
Tudja, küldetése van
Átvenni a terhet
Segíteni, elviselni
Aggódik az emberért
Magát nem kérdezi
Bírja–e?
Kicsiny szíve örömmel eltelik
Jó érzés, hogy segít

Behunyja a szemét
És érez
Átérez
Megért
Vigasztal
Leveszi válladról az emlékek súlyát
A napok szürke unalmát
S csak a szépeket hagyja
Megszabadul romlott lelked
Legalább egy napra
Megkönnyebbül a hátizsák

Négy seb látszik
Kezén, lábán
S egy az oldalán
Ki bántott gyermek?
Kérdezed
Megjelölted
E sebeket te okoztad
De ő megbocsát
Mosolyog rád

Magányos hópehely, elkószált társaitól
Megmosdik pirosban
Egy gyermek vérében
Aki most áldozta fel magát
S aki ezt minden évben megteszi
Néked
A keresztfát cipeli
Érted

Karácsonykor a
Kiontott bárány vére
Megtisztítja szíveket
Ilyenkor érez a szívtelen
Megbocsát a gonosz
Ünnepel a jó

Ünnepelj akkor is
Ha magányosan, indulsz utadra
Töltse el szívedet hála, hogy élsz
Még ha kivert kutyaként születtél is e világra
E napon magad ne emészd
Emlékezz a boldogságra,
Mely téged legalább egyszer ért
S ne csak a csalódás lángja
Fűtse tested hevét

Kérlek Istenem!
Fogadd oltalmadba
Szerettemet, kinek utolsó dobbanását hallottam

Kérlek Istenem!
Fogadd oltalmadba
Az árvát, kinek utolsó lélegzetét láttam.

Kérlek Istenem!
Fogadj oltalmadba
Halld szívem szavát, s lásd utolsó dobbantát
Nézz lelkembe, mit látsz?
Hadd halljak meg fiaddal!
Nem félve a jótól, hanem várva,
De nem elutasítva e földi világot
Kérlek Istenem!
Segíts meg engem!
Légy oltalmazom, vigaszom!
Egyetlen apám vagy te, kire számíthatok
S ki tudom, nem csap be.
Ki érzi bánatom, s megnyugvást hoz
Vegyél magadhoz, ha itt az idő
Békésen.
Szeretet lengjen körül, ne félelem
Szívem legyen bátor, s erős
Még ha karom meg is gyengült
S ne szenvedjen drága arám
Menjünk, kérlek együtt!
Vagy vidd el őt hamarabb,
Emeld öledbe, én kibírom a fájdalmat
Míg ő erőtlen
Kérlek, hagyd, hogy én legyek az erősebb!