Vizsga elötti diákdrukk

Újra kisikolásnak érzem magam,
Izgatottan várom, mikor törik
Ki a nyakam?
Megálmodtam százszor !
Nehéz percek ezek,
Reccsen a katedra,
Kimondják nevemet.
Lassan andalogva
Kimegy a tanuló,
Arról ábrándozik
Repülni volna jó.
De az álom elszáll
Marad a valóság,
S felhangzik a kérdés:
"No mi is az igazság?"
Úgy érzem egy percre
Gyökeret vert lábam,
És most, mikor kell
Nem mozdul az álam.
Szeretném megtudni:
- Mire megy ez vérre?
Van olyan kérdés,
Mi elég egy félévre!
Abban bizakodom
Átesem majd rajta,
De ekkor tanárom
Rácsap az asztalra.
- "No mi van Bogárkám"?
- "Nem készültünk mára"?
De ilyen kudarcról
Ne szóljon a fáma.
Tudásom legjavát
Hoztam ide helybe,
És tán száz év múlva is
Szép emlékekkel
Gondolok majd a vizsgára,
És Szegedre.