Sűrűn sóhajtozom.
Kisodort a dagály.
Beakadt uszonyom,
A vízbe sohamár
Vissza nem mehetek.
Tengerek istene!
Figyeld szép gyermeked,
Végső lehelete
Szálljon fel az égbe.
Az ár, hogy kidobott
És aztán rettenve
A földtől itthagyott
Nincs mit tennem: vége.
Napot látni vágytam
Fenn az égen égve;
Akartam, hogy halljam
Madár dalát szállni,
Nézni, a láb milyen?
Ember nyomát látni...
Szép, száraz köveken
Nőni látni füvet...
Nem akartam sellő
Lenni soha többet.
Most már egyre növő
Félelemmel érzem,
Megkapom, mire vágytam:
Ne uszonyom legyen,
Hiszen nő a szárnyam...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?