világtalan

megváltoztatok,én is új jelmezemet varrom
így bújok farkasok közé,de tudom érzem,vágyom
nem vagyok közétek való,mennék máshova
örök álom a hűség,így takar be a magány záloga

megcsaltatok,eldobtatok,a világ ellen fordítottatok
így állt irányba a sereg,szívem,kiképeztelek
innentől egyenes az út érzem,tudom merre megyek
feltett kezek jelzik utam,figyelnek szemek

de ez sem érdekel,csak az hogy velem maradj,
óriás hadak tépik nevem,de én feltartom te szaladj,
csak várj meg majd a hegyek mögött,ígérem találkozunk
öledbe hajtom fejem,az idő figyelmeztet:változunk.

nem segíthet rajtam más csak az isten
de ő is vérben izzó szemekkel övült rám,húzz el innen,
azóta a magány tépi szét minden ép gondolatom
elbutít a köd,nem láttok túl a hazug szavakon.

ez morphium a kínra,csak szeress tovább bízva kérlek
dől a mérleg,a hazug győztes,így takarózom az éjbe

így távozom az éjbe...


//redOne//