Vihar

Kósza villámok hasítják az égboltot,
mint haragos szikrák, miket nem oltott
ki az eső hullámzó tajtéka sem;
karcsú, lila testük felragyog odafenn

egy pillanatra, aztán elnyeli a tér-idő
valamely pokla, s a csendből kinő
egy földet- velőt rázó nyers dörrenés.
S a természet reszket, mintha prés

szorítaná, vagy valamely ősi félelem keze.
Nyugtalanul rebben alvó gyermekek szeme,
s összébb bújnak vackukban a nyulak…
tudják jól, ma este valahol a Sátán mulat.