Vidéki lány

Egy vidéki lány a végtelen
búzákkal tarkított rónán.
Hol keményen küzd,hogy fennmaradhasson
Igazolja létét a világon.

Tüzet ébreszt a hőség,forr a vágy
A kéklő ég alatt oltaná szomját
Kinyúlt a blúza,kemény a bőre
a büszkeségtől duzzadt,feszes melle.

A munka sűrűjében hevült alakja,
izzadtság bódító illata,utat nyit-
felsőd átázik,s vonzó mellbimbód átlátszik.
Érzéki husa,oly izgatóan hat rám!

Szemérmesen rám nézel
Én szemedbe nézek,
s óvatos bujassággal végig mérlek.
Te jelt adsz,ekkor finom érintéssel
ölelé két kezem,bársonyos síma prémed.

Egy asszony,ki bő hüvelyes termését
fáradtan,de mégis kélyesen tárja szét.
Egy kis lágy érintés a szerelem fényén.

Mely áthatja belsőd,s érzéki borzongás-
járja át tested.
A gyönyör képe ez,hát megillet téged!

Utána mély nyugalomba érkezel,
elfelejtve gondot,bút mi létezett!
S én szorosan átkarolva
örzöm álmod melléd bújva, és megpihensz.

Ám a nap tűz,véred vértez
a csaták útján újra ébren.
Energiáid rengését űzöd egybe a jó ügyért!
S csak csodállak én,mint apró hajtás
a föld termőjét.