Vers az áldozatokért

1.
Felhők úsznak az égen, vihar közeleg,
feltámadt már a szél.
Az eső is nagy cseppekben elered,
s a tiszta levegő útra kél.

2.
Elmúlik a vihar, kisüt a Nap,
s oly boldog mindenki.
Boldog, mert nem áldozat,
boldog, mert nincsenek sebei.

3.
De élnek emberek mély sebekkel!
S gondolunk-e rájuk, ha süt a Nap?
Kik áldozatnak születtek, értük ünnepeljetek,
mert Ők névtelenek, értük nem ünnepelnek, ennek vége szakad!

4.
Vérben álltak minden nap, mert áldozatok,
segítőkezet nyújtottak, hogy jót tegyenek.
S kin szenvedve feláldozták maguk,
mert ez volt a ,, feladatuk", erre születtek.

5.
Kik megmentették e országot, e földet,
e népet, e hazát, e világot.
Vagy csak szeretteiket,
nekik hálát nyilvánítsatok!!!

6.
Gondoljunk hát rájuk, emlékezzünk,
gyújtsunk gyertyákat bárhol!!!
Lobbanjon lángra tiszteletünk,
s világítson a világ a sok, apró lángtól!!!