Hajadba ősz szálak vegyülnek már,
Gondok, bajok hírnöke ként jár már.
Kéz a kézben állunk az életben,
Így gyötrődünk az emberi létben.
De hátunk mögött tombol még a nyár,
Tudom, majd az ősz után, a tél vár,
De, Te csak emlékezz a tavaszra,
És kacagjál csak a gondra, bajra.
Nevessünk együtt, és majd meglátod,
Lelkedben a bimbózó virágot,
Szerelmünk égő kis lángocskáit,
Mely a sötétben is úgy világit.
Átmelegíti majd szép testünket,
Egymásban találjuk örömünket,
Nem törődünk már a zord téllel,
Megöljük a boldog szerelemmel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Leticia
Na most a Te verseid: úgy érzem Leti, hogy neked a próza, a hosszabb és naturálisabb kifejtés az igazi valód, de a verseid is szépek, bár kevés benne az absztrakció, ugyanakkor tiszta érzelmek szólnak, noha a rímek néha szimplán csengenek. Semmiképpen nehagyd abba, bár teljesen nyilvánvaló: a költészet számodra inkább aféle kiegészítő, vagy felkészülés az elmélyültebb írói munkához.
szeretettel. az öreg napszámos.