Hajadba ősz szálak vegyülnek már,
Gondok, bajok hírnöke ként jár már.
Kéz a kézben állunk az életben,
Így gyötrődünk az emberi létben.
De hátunk mögött tombol még a nyár,
Tudom, majd az ősz után, a tél vár,
De, Te csak emlékezz a tavaszra,
És kacagjál csak a gondra, bajra.
Nevessünk együtt, és majd meglátod,
Lelkedben a bimbózó virágot,
Szerelmünk égő kis lángocskáit,
Mely a sötétben is úgy világit.
Átmelegíti majd szép testünket,
Egymásban találjuk örömünket,
Nem törődünk már a zord téllel,
Megöljük a boldog szerelemmel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Leticia
Na most a Te verseid: úgy érzem Leti, hogy neked a próza, a hosszabb és naturálisabb kifejtés az igazi valód, de a verseid is szépek, bár kevés benne az absztrakció, ugyanakkor tiszta érzelmek szólnak, noha a rímek néha szimplán csengenek. Semmiképpen nehagyd abba, bár teljesen nyilvánvaló: a költészet számodra inkább aféle kiegészítő, vagy felkészülés az elmélyültebb írói munkához.
szeretettel. az öreg napszámos.