A nyár forró lehelete süvített végig Mexikóváros utcáin,mintha maga a pokol fújt volna rá kerületekre.A házak falai feketének tűntek a szmog miatt és az emberek még a templomokban is félve mormolták imáikat.A legtöbb helyen a miséket már régen felváltotta a hallgatás.A halál mint egy névtelen patrónus körbelengte a várost.Andrés atya a harmincas évei közepén járó falusi pap egy mocskos kisbusz ablakából bámulta a belváros házfalaira festett graffitiket.Most érkezett ide egy eldugott faluból miután a város egyik legrégebbi templomának papját megölték.A megölt pap felszólalt a drogok terjedése ellen ezért az egyik legnagyobb drogkartell bosszúból megölette.A püspök ideiglenesen Andrés atyát küldte a papi szolgálat ellátására.A templom a város szívében egy omladozó negyed szélén állt.A templom nyikorgó kapuja lassan tárult ki.Andrés atya megállt a küszöbön tekintete végigfutott a mozdulatlan padokon,a kopott freskókon,a poros oltáron és a megfakult kereszten amin Krisztus vállalta az áldozatot.Hideg volt és sötét mint egy kriptában.Hiába történtek itt egykor csodák ma halott hely volt a templom.Ám amint az atya megkezdte szolgálatot a templom kezdett megelevedni.Andrés naponta kétszer misézett reggel és este.Hamar a környék népszerű emberévé vált egyszerűségével és közvetlenségével elnyerte az emberek szívét.Rövid idő múlva Andrés gyóntatott is.
Az első napon még senki nem jött.A másodikon három özvegyasszony és egy nő jött.Az emberek jöttek egyre többen és többen.Sorban,hangtalanul.Az elsők még szelídek voltak.Vallottak haragról, bosszúról, féltékenységről.Andrés hallgatott nem ítélkezett.Imákat osztott szét és este remegve mosta le az arcát.Aztán egy nap megnyíltak a pokol kapui.Az emberek egyre intimebb dolgokat mondtak el mert tudták megbízhatnak a papban.A városban vibrált valami mélyen rejtett perverz lüktetés.Olyasféle amit Isten nem támogat de nem is tilthat igazán.A gyónások Andrés számára olyanok voltak mint egy örvény,félelmetes és mély.A női gyónások különösen nyomasztották.Egy alig húsz éves sötéthajú lány halkan kezdett el suttogni a gyóntatófülkében:
-Atyám,vétkeztem.Videóra vették amit velem tettek.Nem erőszak volt én kértem.Két fiúval voltam egyszerre éjjel egy szállodában.Egyikük fiatal volt a másikuk idősebb.Az egyik gyengéd volt a másik vad volt.Mindketten bennem voltak egyszerre.Amikor megrörtént olyan volt mintha repülnék.Szabadnak éreztem magamat.Mintha csak kiléptem volna a testemből.
A pap hallgatott.Kézfeje remegett,patakként ömlött róla a víz.
-Bűn ez atyám?-kérdezte a lány.Andrés lehunyta a szemét.Suttogva mondta:-Az amiben nincsen szeretet az mindig bűn.
Végül feloldozta a lányt,kiszabta rá vezeklésként hány imát kell majd elmondania.Ezután Elena lépett a fülkébe.Negyvenes éveiben járt hosszú fekete haja derekáig ért.Gyászfátyol alatt mert csak jönni.Keserű,erős parfüm illat járta át az apró fülkét.
-Miért jöttél lányom? Mit akarsz elmondani?-kérdezte kenetteljesen az atya.
-A munkám miatt érzek bűntudatot.-mondta megrendülten a nő.
-Milyen munkát végzel lányom?