Véges-végtelen tánc az élet,
néha magával ragad ritmusa,
olykor pedig nem tudod követni, merre visz.
De amennyire erődből telik, próbálod a lépést tartani,
mindent jól csinálni, az elvárásoknak megfelelni,
ugyanakkor, néha szabadon szállni.
A terheket, melyek rád lettek szabva,
összeomlás nélkül el- és kibírni,
bár néha érzed, nehéz a gondok súlyától nem összeroppanni.
Olykor jó lenne feladni, meghalni,
a szenvedésnek örökre véget vetni.
De a lelked mélyén tudod, hogy ki kell tartani,
mert vannak az életnek szép pillanatai,
melyek értelmet tudnak adni
a sokszor értelmetlennek tűnő létnek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
2025-01-19
|
Novella
Ez egy szösszenet az gyűjteményemből. Bl műfaj. Valentin napra íródott.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Viszont: amint kiírtad magadból, érdemes átolvasni, formába önteni, érlelgetni, a dicsérendően hétköznapi kifejezéseket szuggesztívabbakra, szemléletesebbekre... költőibbekre cserélni. Hiszen ha már leírod, azt szeretnéd, hogy az olvasók legalább ugyanazt át tudják érezni, amit gondoltál/éreztél! Ettől lesz több, mint a "kiszaladnék-a-világból" gondolatsor leírása.
Nem akarlak tanácsokkal terhelni, de ennyit mégis érdemes figyelembe venni.
Mint nyersanyag tetszett, de lenne még vele dolgod!
Miért írod, hogy terhelsz a tanácsaiddal? :O Dehogy terhelsz! Hisz ezért vagyok itt, hogy az észrevételeket megfogadva fejlődjek. Meg természetesen azért is, hogy megmutassam a műveimet a "nagy világnak". :) Tény, hogy van még hova fejlődnöm, de mentségemre legyen mondva, nagyon igyekszem. Még ha ez nem is mindig látszik :S :)
1.) most éppen ez szól nálam,
2.) valamiért illik a versedhez,
3.) a befejezéstől hátha kölcsönzöl egy kis optimizmus!