Vége

Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Nem neheztelek Rád ezért,
Tudom, ez nem a Te hibád,
E kapcsolat számomra mindent megért,
Csak örömmel tudok gondolni Rád.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek ne felejtsd a nevemet!

Sötét van a fellegek felett,
Csillagunk fénye már nem ragyog,
Te akartad, ezt ne feledd,
De számodra én mindig itt vagyok.

Már tudom, az enyém nem lehetsz,
Bennem a remény tüze már nem ég,
Már nem nézel kedvesen, tudom nem szeretsz,
De szerelmem, szerelmem örökké Tiéd!

A sötét utcán egyedül lépkedek,
Egy dolgon jár eszem,
Többé már nem lehetek Veled,
Mit irántad érzek háttérbe teszem.

Maradni tovább nem tudok Veled,
Titkon leszek örök híved,
Ezt sosem tudod meg lehet,
Hisz másé már a szíved!