Elhalt világ.
Ború, köd. Égig érő fák.
Rohan, csak rohan, de nem lát.
Felhő ölelte hegyeken át.
Szaturnusz gyűrűjén bukfencezve
Végül belecsöppenik a jelenbe.
Ég és Föld között emberré nőve,
Csillagokkal táncolva, a fűszálak selymébe’.
A múlt fintora elől sokáig futva,
Jó struccként a fejét homokba dugva,
Szivárvány korláton fölkapaszkodva,
A jövő kapuján végre bekopogna.
Vándor, ki sokszor elérted havas hegyek csúcsát,
Vándor, ki szemeidben tükrözted a Nap mosolyát,
Vándor, kit gyakran tépett szél keze,
Emlékekkel felvértezve - megérkeztél -, gyere be!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások