Elhalt világ.
Ború, köd. Égig érő fák.
Rohan, csak rohan, de nem lát.
Felhő ölelte hegyeken át.
Szaturnusz gyűrűjén bukfencezve
Végül belecsöppenik a jelenbe.
Ég és Föld között emberré nőve,
Csillagokkal táncolva, a fűszálak selymébe’.
A múlt fintora elől sokáig futva,
Jó struccként a fejét homokba dugva,
Szivárvány korláton fölkapaszkodva,
A jövő kapuján végre bekopogna.
Vándor, ki sokszor elérted havas hegyek csúcsát,
Vándor, ki szemeidben tükrözted a Nap mosolyát,
Vándor, kit gyakran tépett szél keze,
Emlékekkel felvértezve - megérkeztél -, gyere be!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások