Elhalt világ.
Ború, köd. Égig érő fák.
Rohan, csak rohan, de nem lát.
Felhő ölelte hegyeken át.
Szaturnusz gyűrűjén bukfencezve
Végül belecsöppenik a jelenbe.
Ég és Föld között emberré nőve,
Csillagokkal táncolva, a fűszálak selymébe’.
A múlt fintora elől sokáig futva,
Jó struccként a fejét homokba dugva,
Szivárvány korláton fölkapaszkodva,
A jövő kapuján végre bekopogna.
Vándor, ki sokszor elérted havas hegyek csúcsát,
Vándor, ki szemeidben tükrözted a Nap mosolyát,
Vándor, kit gyakran tépett szél keze,
Emlékekkel felvértezve - megérkeztél -, gyere be!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?