Mikor kívántalak hozzád bújtam,
csókodat kértem, sosem loptam,
szemedben vágy lángja égett,
láttam benne csillogó messzeséget,
a kezed, a szád elvarázsolt,
a rádióból halk zene szólt,
amikor átöleltél lágyan,
ott, abban a kis szobában,
fények suhantak át az ablakon,
valahol a csendes Dunaparton,
szenvedélyt és szerelmet láttak,
a csipkés álmok valóra váltak,
nem kellettek nagy szavak,
én anélkül is hallottalak,
hallgattam, hogyan ver a szíved,
s az enyém ismételte a tied,
mielőtt ránk borult az este,
tudtuk jól, mennyire szeretlek én,
és mennyire szeretsz Te.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
carie7 ·
ez a legkedvesebb versem, nagyon szeretem. sokat jelent nekem. carie
libido ·
Szép, a tőled megszokott klasszikus logivával építkezik, érzelmileg hiteles :yum:
Francisco ·
Valahogy most kattantam rá a verseidre. Nem tudom, miért csak most. De nagyon jólesnek. Mint a Duna, csordogálnak a soraid, de ahová megérkeznek, az nem a Fekete-tenger, hanem az emberi szív legmélye. :o)
carie7 ·
Ez a legkedvesebb versem. Nem biztos, hogy a legjobb, de ez a "szívem legmélye".