Üveggolyók

csak egyszer múlt valami
és már vissza is jött
rámköszönt de tovább is állt
és mindent elvitt ami szép volt
és egyszer jó

de most itt maradt megint
egy kis darab valóság
kidörzsölöm szememből
és itt is tartanám de minek
hiszen itt tartod te mindig
kis darab valóságos álom
üveggolyókba zárva
őszi pára – messze száll
rámnéz majd és kacsint egy kicsit
de te kinyújtod a kezed
és hozzám érsz
széttörik az üveggolyó
de már nem bánom
mert az álom itt van mindig bennem.