Egy apró szúrás,
Utazás az örök
Mámor útján!
Tűnyomok a karon,
Hányadtatott sors
A megtört arcodon.
Valaha ember voltál,
Ma csak árnyék lehetsz!
Ez egy átok,
S megtörni már nem mered.
Nem nézel körül,
Nem kell az ártatlanság,
Csak egy utazás,
Az örök mámor útján!
Nincs több időd,
Hogy tűnődj az életed sorsán,
Észre sem veszed,
De az időd fogytán.
Nem mérlegelsz,
Többé nem érdekel.
Egyre mélyebbre jutsz.
Lassan ellazulsz,
S kezdődik az utazás
Az örök mámor útján...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások