Újra együtt

Elválásunk után,
Sokat gondoltam Rád.
Próbáltalak elfelejteni,
De nehezemre esett ezt megtenni.

Olyan voltál nekem,
Mint rózsának a tüske,
Mert hiába, hogy mindkettő elválasztható,
De egymáshoz tartozó.

Azt hittem,
A nevemre sem emlékszel,
Hiszen már nem is érdekel,
Mi történt velem.

Fáj, ha arra gondolok,
Mi lehetett volna ott.
Néztél-e volna síró szemeimbe,
Hogy beleláss fájó szívembe?

Vagy eltaszítottál volna magadtól,
Mivel úgysem érhettelek volna utol?
Most a boldogságtól akarok sírni,
Hiszen te sem tudtál elfelejteni.

Mi különleges van bennem,
Hogy megtartottál szívedben?
Az örömtől lebegek,
Mert boldoggá tehettelek.

Végre megint találkoztunk,
Így újra egymás nyakába borultunk.
Féltem, hogy mit fogsz szólni,
Ha újra a kezedet szeretném fogni.

Óvatosan átöleltél,
Nem szóltál, csak szerettél.
Végül, mégis egy pár lettünk,
Ezért boldog lett az életünk.

(2007)