Elvágyunk messze, távol idegenbe,
Hol sosem jártunk azelőtt, de szívünk odahúz.
Ismerjük az utat, bár nem tudjuk merre,
Viszont ott a remény új szobrot koszorúz.
Bizonytalan minden, s talán egyoldalú,
De szívünk a gonosz elöl menekül,
Elbújni oda, hol nincs több tanú,
Hol ugyanolyan már nem ő van egyedül.
Együtt erősödni és felvenni a harcot,
Mert a fény erősebb, mint az árnyék.
De látnom kell előtte azt a kedves arcot,
Hisz törött szárnnyal hiába is szállnék.
Mi vagyunk, akikben él az ősi láng,
A többiekben már minden por és hamu.
Letűnt idők nyomán pusztul a világ,
Akár egy fekélyes, haldokló falu.
Mintha a két rész egy egészet alkotna,
Hisz mindkettőnkben oly sok a közös,
Mintha belsőd elém tükröt tartana,
Egy új világ trónján két örökös.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...