Tükör-kép

Sokáig vártam az igazat, a szépet,
Valami örökké tartó álomszerű képet,
Hogy szeretsz s viszontszeretnek.
Mert ennyi a képlet, mely értelme a létnek,
Egy hazug ígéret, mellyel elindulsz az élet
Fájdalmas terében.
Útitársad a tapasztalás, a kiábrándító vakvarázs,
A kiégett parázs, az untalan rohanás.
Emberek jönnek-mennek, elmennek egymás mellett,
Már nem ígérnek, nem szeretnek,
Csak a pillanatnak élnek, pedig olykor ők is
Sírnak, félnek, felettük túl gyorsan ítélnek.
Régen még reméltek, talán adtak igazat és szépet,
De valaki eltörte az álomszerű képet, a gépezet elnyelte őket,
S talán csak a véletlen vakszerencse műve,
Ha megtaláljuk mi rejlik a mélységes mélyen…