Tragikus nyúl

Tragikus nyúl, festmény.
Füle zöld kukoricacsuhé,
Fekete homloka égre mutat,
Festmény falamon, magányos

Mert a nyulak magányosak
És nem azok. Kövér, piros arc,
Művészi. Reszket az orra.
Nehéz leszokni, rászokni.

Te is lehetsz tragikus nyúl; hátad
Zöld-piros, kéklik férfias szügyecskéd.
De ha beleugratnának,
Félj az igazi Testtől, mert

Lelök tragikus lovadról,
megtöri tragikus színeid, mint kísértet
A márványt; sebeid olyan
Gyorsan hegednek, hogy a víz is

Féltékeny lesz rád.
A papírra festett nyulak
Levetik faji amuletjeiket,
És kukoricafülük szarvvá érik.

Úgyhogy vigyázz, ha ízlik a tragikus élet,
Ebben a nyúlcsapdában
Minden szívből fénypallos,
Az ollóból pedig Úristen lesz.